Századok – 1996
Történeti irodalom - Documents diplomatiques francais sur l’histoire du bassin des Carpates 1918–1931 (Ism.: Borhi László) VI/1593
1593 TÖRTÉNETI IRODALOM DOCUMENTS DIPLOMATIQUES FRANÇAIS SUR L'HISTOIRE DU BASSIN DES CARPATES 1918-1932 A sorozat főszerkesztője: Ádám Magda; az iratokat összegyűjtötte: Ádám Magda, Litván György, Ormos Mária; a köteteket Litván Katalin és Majoros István közreműködésével szerkesztette Ádám Magda Budapest, Akadémiai Kiadó 1993., 1995. I. П. 864 + 4 tkp; 676 o. FRANCIA DIPLOMÁCIAI DOKUMENTUMOK A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETÉRŐL, 1918-1932 A négy kötetre tervezett sorozat eddig megjelent két kötete a 20. századdal foglalkozó magyarországi akta-kiadás legjelentősebb teljesítményei közé sorolható. Szinte a teljességre törekedve kerülnek benne közlésre, eredeti nyelven, az 1918. októbere és 1920. júliusa közötti időszakra vonatkozó francia Kelet-Közép-Európa politikai iratai. A francia Külügy- és Hadügyminisztérium, illetve a nanterre-i kézirattár iratanyagából kikerülő anyag ez idáig zömében ismeretlen, tehát publikálatlan dokumentumokból áll. Forrásértékük igen magas, hiszen a döntésekben legilletékesebb katonai és politikai vezetők jelentései, utasításai, feljegyzései, a szövetségesek vezető testületeinek és bizottságainak az iratanyaga került közlésre. Emiatt a kötetek lehetőséget adnak arra, hogy a hazai és nemzetközi kutatók a források alapján, az eseményekre rakódott sok évtizedes hordalék mögé tekintve, a tudományos kritériumoknak megfelelő elemzéseket készíthessenek arról az eseménysorozatról, amely a 19. századi hatalmi egyensúly összeomlását követően meghatározta ennek a századnak a nemzetközi kapcsolatait — nemcsak a térségben, hanem a kontinens egészén is. A francia iratok kötetei azonban nemcsak a történettudomány számára lehetnek hasznosak. Hasonlóan jól használhatók a nemzetközi kapcsolatok elméletének művelői számára, hiszen a dokumentumokból összegyűjtve, alig másfél ezer oldalon, leplezetlen formában tárul föl a hatalmi politika, mind a nagyhatalmak, mind pedig az erőterükben érvényesülni próbáló kis országok részéről. Ezek az iratok — ellentétben pl. a század második felében az USA-ban keletkezett forrásokkal — kendőzetlenül tartalmazzák szerzőik rövid és hosszú távú intencióit, vagyis az általuk képviselt nemzetek propagandával, elhallgatásokkal el nem rejtett törekvéseit, a megvalósításukra alkalmazott érveket. A magyar olvasó számára talán a legfontosabb, hogy feltárul a Trianonhoz vezető út. Ezek az iratok sem adnak — nem adhatnak egy egyszerű, kijelentő mondatnyi választ arra, hogy miért történt, ami történt. Minden eddiginél részletesebb, árnyaltabb képet kaphatunk azonban arra, hogy miként, milyen indíttatásokkal zajlottak le a történések. A hogyan kérdésre adott válasz pedig minden korábbinál pontosabb, összetettebb — bár nem örökérvényű — választ ad az előbbire is. Néhány mítosszal is leszámolhatunk. Trianon nem volt egy összeesküvés vagy terv eredménye, tehát nem lehetett eleve elrendelt sem. A szövetséges és társult hatalmaknak nem volt előre kitervelt elgondolásuk a kárpát-medencei hatalmi vákuum betöltésére, az ott élő nemzetek sorsának rendezésére. Trianonnak mélyen fekvő oka is volt. A győztesek biztonsági igényeit szolgálta. Azonban Trianonhoz, ahogyan az megvalósult, esetleges lépések sorozata vezetett, ami azt jelenti, hogy nem feltétlenül úgy kellett megvalósulnia, ahogyan az végül történt. A demokratikus hatalmakat nem vezérelte magasabb rendű erkölcsiség. Céljaik érdekében a hamis érvektől sem riadtak vissza. Hiszen a francia (és a brit) politika — néha tragikomikus — etnikai, gazdasági stratégiai érvekkel juttatott védenceinek magyar etnikumú területeket. Amikor pedig érdekei úgy kívánták, bizalmasan elismerte, hogy gazdasági és etnikai igazságtalanságok történtek. Washington kivételével a szövetségesek érdekeik maximalizálására törekedtek. Ez egy olyan biztonsági rendszer kialakítását jelentette, amely a térségben bekövetkezett hatalmi vákuum betöltését szolgálta oly módon, hogy egyszerre nyújtson védelmet Oroszország terjeszkedése és a német revizionizmus ellen. Már genézisekor számolt ez a rendszer a vesztesek revansizmusával, ám erejében bízva, vállalta azt. Magyarország érdekében főleg a negatívnak ható érvet használták a mellette szólók: ha etnikailag igazságosabb határokat kap, csökken a magyar irredentizmus veszélye. Ez az érv hatástalan volt, mivel a keleti stratégiai elképzelések francia és brit részről eleve számoltak azzal, hogy mindenkit nem állíthatnak maguk mellé, ezért szövetségeseik maximális megerősítésére törekedtek azok rovására, akik szembekerülhettek az új renddel.
