Századok – 1996

Közlemények - Munkácsi Krisztina: Berend Béla főrabbi népbírósági pere VI/1525

BEREND BÉLA FŐRABBI NÉPBÍRÓSÁGI PERE 1541 szemiták véleményéhez is. Berend azonban ezt a zsidóság érdekében fogalmazza meg, hiszen a zsidóság egységét akarja fenntartani. Abban az időben támadások voltak az „Összetartás" és más nyilas szennylapokban a kikeresztelkedők ellen. A lapok beszámoltak arról, hogy a zsidók tömött sorokban tolonganak a templomok előtt kikeresztelkedésre várva. A katolikus, evangélikus és református papok járták az óvóhelyeket és egyéb helyiségeket is, ahol kikeresztelkedni akaró zsidók éltek. Álpapok is feltűntek, akik díjazás ellenében tanították nekik a Miatyánkat vagy a Katekizmust. Politikai értelemben is helyesnek ítéljük a cikket: végre nyomtatásban is megjelenhetett Magyarországon az, ami eddig nem, hogy veszélyben van a zsidóság, pusztulásra van ítélve. Ez a cenzúramentes fogalmazás csak a Harc-ban jelenhetett meg: „Még csak ennyit: egy zsidó anyaország tekintélyének, oltalmának, védőszárnyainak hiányában elképzelhető végtelen hálával és alázatos lélekkel fogadunk minden mentőakciót — bárhonnan is jöjjön az — amely pusztulásra ítélt százezreinken segíteni törekszik." Serédi Jusztinán hercegprímás esztergomi érsek felfüggesztette a katolikus papság térítési akcióját, a kitérési láz különben is megszűnt, mert a német hatóságok visszautasították azt a magyar oldalról történt felvetést, hogy a keresztény vallású zsidókat ne deportálják. A zsidók ugyanis nem vallásuk, hanem fajiságuk miatt lettek üldözve, emiatt kellett őket eltávolítani a német élettérből. A kitérés a nácik idején nem változtatott a zsidók esélyein, míg az inkvizíció idején, ha kitértek, megmenekültek. Berend Béla saját véleményét a cikkről a fellebbezéskor így írta le: „Nos, hát ennek a fasiszta mételytől megfertőzött, az asszimilációtól irtózó, a zsidó bosszúmesétől rémüldöző, s a tömegkeresztelkedéstől irritált közvélemény leszerelésére jelent meg éppen az ő sajtójukban."57 Berend szerint a cikkről folytatott vita akadémikus, mert nem volt semmi kára a keresztleveleseknek a cikkből. A gyakorlati segítségnyújtásban nem különböztette meg ő maga sem a megkeresztelteket a kereszteletlenektől. A kikeresztelkedéssel nőtt volna a ki nem keresztelkedett zsidók esélye a deportálásra: a magukra maradt csoportokat könnyebben odadobták volna.5

8 Berend szerint a cikkel az időnyerés volt a célja, s az semmiképp sem igaz, hogy népellenes a cikk, hiszen a kérdéses időben életmentési céllal készült. A demokrácia- és népellenességet cáfolja a Pesti Izraelita Hitközség tankönyvének szövege is: „A zsidó népet kell lelkileg, erkölcsileg és kulturálisan előkészíteni arra, hogy 1800 év múltán ismét képes legyen államot, éspedig zsidó szellemű és bibliai erkölcsű államot alapítani és fenntartani."5

9 A tankönyvet demokratikusnak ítélték és engedélyezték a háború után. U-gyanazoktól a szerzőktől idéz, ugyanazt a szellemiséget testesíti meg, mint Berend a „Harc"-beli cikkben. Mindezek ellenére az első fokú bíróság bűnösnek találta Berend tevékenységét e téren, s csak a NOT mentette fel. A NOT a történelmi helyzet ismeretében rámutatott arra, hogy életmentésre a keresztlevél sem volt