Századok – 1996
Közlemények - Munkácsi Krisztina: Berend Béla főrabbi népbírósági pere VI/1525
1534 MUNKÁCSI KRISZTINA tarn teremteni. Azt akartam, hogy véget vessünk a kisebbségi sorsnak, mivel így minden 25-30 évben üldözik a zsidóságot." Valószínű, hogy Berend Bélának is volt szerepe abban, hogy a németek által alakított Judenrat helyett május 8-án a magyar hatóságok új tanácsot neveztek ki. A Munkaközösség a németekkel „kollaboráló" első Zsidó Tanács ellen vette fel a harcot. Úgy vélték, hogy kapcsolatba kell lépni mérsékelt nyilas vezetőkkel, akik évek óta amellett vannak, hogy a zsidók hagyják el az országot. A Munkaközösség vezetői, dr. Szilágyi Dénes és dr. Kálmán Imre által kiadott „Sárga könyveikben" ugyanezt a nézetet propagálták. A szervezethez még egyetemi tanulmányai alatt csatlakozott Berend, akinek hasonló volt a felfogása, s bár 1937-ben Szigetvárra került, megmaradt az összeköttetése a csoporttal. Bosnyákkal Berend már akkor kapcsolatba lépett, mikor az még a Mester utcában dolgozott a polgári iskola igazgatójaként.3 5 Mivel a kérdés megítélésében „csak" vallomásokra és visszaemlékezésekre támaszkodhatunk, elég nehéz megítélni, hogy mi is történt valójában. Elképzelhető-e az, hogy mivel Szilágyi Dénes 20 évvel a történtek után írja visszaemlékezését, nem jól emlékszik? Az utókor és a történészek többségének megítélése Berendről meglehetősen negatív. Ebbe a folyamatba pedig Szilágyi emlékezése jól beleillik. Lehet, hogy megingott e vádak hatására a bizalma Berendben, s attól tartott, ha igazolja Berendet, akkor egy „áruló rabbinak" nyújt védekezési lehetőséget. De az is lehetséges, hogy a főrabbi nem mondott igazat, hiszen alapjában véve neki fűződött érdeke hozzá. Kálmán Imre igazolta Berendet, azt állítván, hogy a szervezet kérte fel a főrabbit, hogy lépjen kapcsolatba Bosnyákkal.3 6 Bosnyák Zoltán is úgy emlékezett, hogy Berend őt azért kereste fel, mert tagja volt a cionista mozgalom egyik frakciójának, s a látogatás ennek a frakciónak a megbízásából történt.37 Feltehetnénk a kérdést, hogy miért higgyünk jobban egy háborús bűnösnek, mint egy olyan embernek, aki megélte a magyar zsidók tragédiáját? Bosnyák Zoltán rendkívüli módon szerette volna elkerülni a felelősségre vonást. Magát nem érezte annyira bűnösnek, hogy el kellene ítélni. A belügyminiszterhez írott leveleiben felajánlja magát és szolgálatait a jövő demokratikus Magyarországának, hajlandó lenne „önkritikát" gyakorolni, s akár egy új lapot is szerkesztene Új harc (!) néven, mely antifasiszta irányvonalú lenne.38 Egy ilyen ember büntetésének legalább mérséklése fejében bizonnyal belemenne, hogy Berend ellen valljon, akit el akartak ítélni. Valószínűleg hitelt kell adnunk Berend Béla szavainak, elismerve, hogy egy zsidó, cionista szervezet megbízásából lépett Bosnyákkal kapcsolatba. Több, egymástól független tanú vallomása is alátámasztja ezt, s csak egyetlen érdekelt visszaemlékezése cáfolja Berend állítását. A Bosnyákkal való összeköttetés nem hozta meg a kívánt eredményeket. A Zsidókérdés-kutató Magyar Intézetet 1944. április 14-én hozták létre, s a közhiedelem az volt, hogy ez valamilyen hivatalos vagy félhivatalos szerv, hatóság vagy közintézmény, amelynek fontos szerepe, befolyása van az antiszemita rendelkezések meghozatalában. Talán azért terjedhetett el, mert Endre László is tagja
