Századok – 1996
Közlemények - Munkácsi Krisztina: Berend Béla főrabbi népbírósági pere VI/1525
BEREND BÉLA FŐRABBI NÉPBÍRÓSÁGI PERE 1533 alakult meg az első Központi Tanács, amelyet még három másik felállítása követett a felszabadulásig. Az egyes tanácsokat létszámuk és személyi összetételük alapján különbözteti meg a szakirodalom.3 1 Az első Zsidó Tanács tagjai a következők voltak: Stern Samu elnök, Pető Ernő, Wilhelm Károly és Boda Ernő a pesti neológ hitközség képviseletében, Freudiger Fülöp, Kahan-Frankl Samu az ortodox hitközség képviseletében, valamint Kahan Niszon a cionisták képviseletében.32 Berend Béla elítélte az első tanács vezetőségét s az azok által vitt — szerinte — „német" vonalat, talán ezért is választotta a magyar hatóságokkal való egyezkedés útját. Azzal nem számolt, hogy a nácik magyar kiszolgálói sokkal precízebben végrehajtják a feladatokat, mint maguk a németek. Természetesen, hogy ezt az elképzelését valóra tudja váltani, szüksége volt befolyásos emberek ismeretségére. Lényegében egyik ilyen ismeretsége folytán került be az Ideiglenes Intézőbizottságba, vagyis a II. Zsidó Tanácsba. Berendet a két világháború közötti kornak hírhedt antiszemita publicistája, Bosnyák Zoltán ajánlotta, ami egyből szemet szúrt a tanács hagyományos vezetőinek. Voltak mások is, akiket a hatóságokhoz fűződő kapcsolataik segítettek a tanácsba, Gábor Jánost a németek ajánlották, hogy továbbra is maradjon tolmács-összekötő posztban, és Nagy Józsefet, aki orvos volt, egyik betege, Vassányi István ajánlotta, aki a Belügyminisztérium azon osztályán dolgozott, amelyik az új tanácsot létrehozta. Mindezek ellenére legjobban Berendtől tartottak szélsőjobboldali kapcsolatai miatt, s nem bíztak meg benne. Berend Béla Bosnyák Zoltánnal 1942-ben ismerkedett meg. Évente egy-két levelet váltottak, néha személyes találkozókra is sor került Budapesten. Berend vallomásában azt állította, hogy egy revizionista, cionista csoport összejövetelén néhányan, köztük Szilágyi Dénes, Varga Imre elhatározták, hogy kapcsolatba léptek a szélsőjobboldal vezéralakjaival, hogy valamilyen formában befolyásolni tudják őket. Ez 1941-ben történt, a csoportot „Be^r"-nak nevezték. Ezen a gyűlésen „osztották ki" Berend Bélának Bosnyák Zoltánt. Jóval a háború után Szilágyi Dénes cáfolta, hogy Berend valaha is a csoport tagja lett volna. Állítása szerint csupán felkérték, hogy írjon egy tanulmányt a judaizmus nemzetspecifikus lényegéről, amelyet ő meg is írt.3 3 Ezzel szemben Lévai Jenő, a Moldova-perben felkért szakértő véleménye egészen más. A „Betar" a Zsidó Nemzeti Munkaközösséget, vagy ahogy Szilágyi nevezi, a Zsidó Munkakollektívát takarja, mely szervezet már évek óta dolgozott szerény keretek között, miután cionista csúcsszervezetét kormányrendelettel feloszlatták. Berend ezeknek a látogatásoknak a célját utóbb abban jelölte meg, hogy megpróbálta megváltoztatni a zsidókérdés nagy súlyú szaktekintélyének a gondolkozását, s megpróbálta megnyerni a cionista gondolkodásnak. A következőkben foglalta össze gondolatait:3 4 „A zsidóproblémában az antiszemitizmus cionizálásnak elvét akartam érvényesíteni. Hogyha a fasiszták meg akarnak szabadulni a zsidóságtól, várják meg a háború végét, mert a zsidókérdés világprobléma. Úgy kell megoldani, hogy a kétezer éves, eltévedt zsidóság hazát találjon. Az vezetett, hogy megvalósítsam a becsületes, tisztességes kivándorlást. A fasisztákkal bizonyos türelmi állapotot akar-
