Századok – 1996
Közlemények - Munkácsi Krisztina: Berend Béla főrabbi népbírósági pere VI/1525
1532 MUNKÁCSI KRISZTINA — kiállításának kelte azt igazolja, hogy a főrabbi a kérdéses időben már a fővárosban volt. Ezt igazolta több szavahihető tanú is. Az ügyben érintett két személyt a csendőrök toloncolták vissza, mert nem tudták igazolni azt, hogy nem zsidó származásúak. A vádak között szerepelt, hogy Berend a pécsi Gestapo-parancsnokság számára adatokat szolgáltatott. E vád alapja az volt, hogy Berendet 1944. április 17-én letartóztatta a Gestapo azzal a váddal, hogy rádiót hallgat. A gyanú tisztázása után, de leginkább azért, mert a főrabbi megkapta a kinevezését a Zsidó Tanácsba, elengedték. A Gestapo-tól vasúthasználati engedélyt kapott, dr. Krémer Móric pécsi rabbitól pedig — aki a Zsidó Tanács és a Gestapo közötti összekötő volt — Gestapo-igazolványt, amelyből Pécsett ekkor már ötven-hatvan volt forgalomban. Ezek alapján világos, hogy nem az adatszolgáltatásokért kapta az igazolványt, s az erről szóló vádak is mendemondákon, hallomáson alapultak. Az adatszolgáltatást cáfolta meg Lulay Leó László, aki a deportálást végző csendőrkülönítmény tisztjének, Ferenczy Lászlónak — (aki Baky László javaslatára összekötő tiszt lett a magyar csendőrség és Eichmann különítménye között) — közvetlen munkatársa volt, azzal, hogy ha a Gestapo tudott volna arról, hogy hol vannak a zsidók értékei, akkor azt nem engedték volna át a magyaroknak, hanem ők kaparintották volna meg.2 7 Vagyis a Gestapo megelőzte volna a csendőrséget.2 8 Ez a fajta „féltékenykedés" a megszálló hatalom és az őt kiszolgáló helyi hatalom között köztudott volt. Ami pedig a deportálás elősegítését illeti, az szintén lehetetlen, hiszen a deportálásokba senkinek nem volt beleszólása a magyar és német hatóságokon kívül, nemhogy egy zsidó rabbinak. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a bíróság miért döntött úgy, hogy felmenti Berend Bélát a Szigetváron történtek ügyében. Budapest - a Zsidó Tanács Az első, a harmadik, a negyedik és az ötödik vádpontban felsoroltak Berend fővárosi tevékenységéhez és a Központi Zsidó Tanácsban betöltött tagságához kapcsolódnak. Miután 1944. május 16-án felutazott Budapestre, két nappal később már megkapta a Zsidó Tanács mentességi igazolványát. A kinevezése már egy hónappal korábban megérkezett, ugyanis a kormány 1944. április 19-én elfogadta az 1520/1944. M.E. számú rendeletet, mely a zsidók önkormányzatáról és érdekképviseletéről szólt.2 9 Három nappal később lépett hatályba, s egy kilenc tagú tanács létrehozását rendelte el. Az Ideiglenes Szervezőbizottság tagjait Endre László belügyi államtitkár nevezte ki a 176.774/1944. VII. b. sz. B.M. rendelettel.30 Az ideiglenes szervezőbizottság felváltotta a németek által 1944. március 21-én létrehozott Zsidó Tanácsot. Berend tevékenysége innentől szoros kapcsolatban van a Zsidó Tanáccsal, hiszen mint annak tagja végzi a feladatait. A Központi Zsidó Tanácsot, valamint a vidéki kisebb tanácsokat a németek hozták létre, csakúgy mint minden megszállt országban. A németek bevonulása után két nappal, 1944. március 21-én
