Századok – 1996
Közlemények - Munkácsi Krisztina: Berend Béla főrabbi népbírósági pere VI/1525
Munkácsi Krisztina: BEREND BÉLA FŐRABBI NÉPBÍRÓSÁGI PERE Bevezető A második világháború befejezése után minden érintett országban megkezdődött a háborús bűnösök pere. Leginkább vezető politikusok, katonatisztek ellen lefolytatott eljárások kaptak nagy visszhangot, s ezáltal máig hatóan bekerültek a köztudatba. Voltak azonban olyan jellegű perek is, amelyek meglehetősen kényes témát érintettek, mégpedig a háború alatt óriási emberveszteséget szenvedő európai zsidóság vezetői ellen lefolytatott vizsgálatok. E perek során arra kerestek választ, hogy mennyiben volt szerepük a zsidó vezetőknek abban, hogy a gondjaikra bízott nép szinte teljes egészében megsemmisült. Hollandiában, Franciaországban, Romániában, Görögországban és Magyarországon is találunk erre példát s a megszületett ítéletek — az elmarasztalóktól a felmentőkig — széles skálán mozognak. A legsúlyosabb ítéletek mellett, amelyek Romániában születtek, a felmentőek sem hoztak megnyugvást általában sem a közvéleményben, sem a történész szakma körében. Mindez annyira így van, hogy máig sincs egységes álláspont ebben a kérdésben. A magyarországi eljárások során perbe fogták a Központi Zsidó Tanács tagjait, köztük Stern Samut, Pető Ernőt, Wilhelm Károlyt és Berend Bélát.1 Berend az Ideiglenes Szervezőbizottság (II. Zsidó Tanács) tagjaként került fel Budapestre és egészen a főváros felszabadulásáig részt vett a Tanács munkájában. О volt az első, akit az 1945^17-ig terjedő időszakban bíróság elé állítottak, habár saját bevallása és több tanú ránézve pozitív vallomása alapján — mind szigetvári főrabbiként, mind a Tanács tagjaként — igyekezett segíteni hittestvérein. Berend Béla 1911. január 12-én született Budapesten és 1987. június 24-én halt meg New York-ban.2 Budapesti tanulmányai után 1937-ben került Szigetvárra, ahol főrabbiként tevékenykedett. Az ország német megszállása után került be a Központi Zsidó Tanácsba. Mind szigetvári, mind budapesti tevékenysége meglehetősen ellentmondásosnak tűnik, emiatt sokan még mindig megvannak győződve arról, hogy inkább ártott a zsidóságnak, mint használt. A főrabbi ügyében kétszer hirdettek ítéletet. Bűnösnek találták a „Harc"ban megjelent cikke miatt, és az ún. védett házakban — a budapesti semleges diplomáciai testületek, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álló kis vagy „nemzetközi gettóban" — végzett nyilas razziákban való részvételéért. 1946. november 23-án a Népbíróság Gálfalvy István tanácsa tíz év fegyházbün-
