Századok – 1996

Közlemények - Munkácsi Krisztina: Berend Béla főrabbi népbírósági pere VI/1525

1526 MUNKÁCSI KRISZTINA tetésre ítélte és húsz évre eltiltotta politikai jogainak gyakorlásától. Az előzetesben eltöltött egy év hat hónap is beleszámított a büntetésbe s kötelezték a perköltségek megtérítésére.3 A bíróság ezek után még leszögezte, hogy bár Berend különféle előnyökhöz jutott Gestapo és nyilas kapcsolatai révén, ezeket nemcsak maga, hanem társai megsegítésére is felhasználta. Megállapította — a tízéves fegyházbüntetéssel némiképp ellentmondásba kerülve —, hogy a háború alatti működése általában véve hasznos volt. Az ítélet után Berend és kirendelt ügyvédje, Dietz Károly fellebbeztek. Ezzel az ügy átkerült a Népbíróságok Országos Tanácsához (NOT), amely Szabó Zoltán elnökletével 1947. április 11-én hirdetett ítéletet. A két vádpont alól, amelyben korábban elmarasztalták; felmentették, és a többi vádpontban hozott felmentő ítéletet jóváhagyták.4 Azt, hogy mi a teljes igazság Berend ügyében, talán már nem is lehet kideríteni ennyi év után. Igazságot szolgáltatni nem a történész feladata, de ebben az esetben nem is ez a cél. Fontosabb azt szem előtt tartani, hogy a már eddig is ismert tények és az itt ismertetett újak szintéziséből árnyaltabb képet alkothassunk a Holocaust egyik szereplőjéről. Berend Béla pere és a fő vádpontok Berend Béla kálváriája 1945. április 16-án kezdődött, mikor a budapesti rendőrség utasítást adott arra, hogy a Budapest felszabadulása után Sátoraljaújhelyre költözött Berendet tartóztassák le, s szállítsák a fővárosba. Május folyamán több vallomást is aláírt, amelyekben elismerte bűnösségét olyan tettekben is, amelyeket később, a bírósági tárgyaláson tagadott. „Bevallotta" az előzetes vizsgálati fogság alatt, hogy írt Endre Lászlónak — akit 1944. április 11-én neveztek ki hivatalosan belügyi államtitkárnak — a szigetvári zsidók javainak összegyűjtéséről, s ebben betöltött szerepéről; feljelentett bujkáló zsidókat; részt vett védett házak nyilas razziájában; értéktárgyakat tulajdonított el a gettó halottaitól, nőket használt ki, segítséget ígérve nekik. Elismerte, hogy mint szigetvári főrabbi kapcsolatban volt az ottani elnyomó szervekkel, Festetics Domonkos nyilas képviselővel, akinek a révén megismerkedett Bosnyák Zoltánnal, a Zsidókérdés-kutató Magyar Intézet igazgatójával. A pécsi Gestapo besúgója volt, embereket adott ki sáncmunkára.5 1945. május 16-án megerősítette addigi vallomásait. Május 18-án előzetes letartóztatásba helyezték és elkezdték előállítani a tanúkat, bizonyítékokat gyűjtöttek, amelyek alapján a vádiratot előkészítették. Itt meg kell említeni egy fontos tényt, mégpedig azt, hogy Berend azért ismert el minden vádat, mert állítása szerint fizikai kínzásnak vetették alá. Ez pedig nagyon sok esetben felsejlik az elkövetkezendő évek „igazságszolgáltatásában". A későbbiek során azt is látni fogjuk, hogy Berendet hamis tanúk vádolták hamis vádakkal, a főrabbit olyasmikkel is megvádolták, amelyeket el sem követett. E tények alapján bátran mondhatjuk, hogy Berend Béla pere az első koncepciós perek egyike volt, s megfelel a kirakatper több kritériumának is. A per során igaz elemeket ragadtak ki az egészből, s ezeket tendenciózusan értékelték, hamis ön-