Századok – 1996

Közlemények - D. Molnár Erzsébet: A jóvátétel hatása a magyar mezőgazdaságra. (A magyar mezőgazdaság helyzete a második világháború végén) VI/1505

1510 D. MOLNÁR ERZSÉBET Az egyezmény az első szállítási évben Magyarországot újonnan előállítandó fém- és gépipari termékek, már meglévő gyári berendezések, mezőgazdasági termények és különböző áruk szállítására kötelezte. A 200 millió dollárra értékelt áruk előállítási, ill. beszerzési ára a korabeli vizsgálatok szerint 1938-as árakon 2000 millió pengőt tett ki. Ehhez az összeghez egyéb, járulékos terhek is társultak, mint a szállítási költségek, amelyek az előállítási és beszerzési költségeknek mintegy 15-20%-át tették ki. Komoly terhet jelentettek a késedelmi díjak is; a le nem szállított áruk értékének 5%-át kitevő árut kellett minden hónapban késedelem címén leszállítani. A nemzeti jövedelem és az életszínvonal a háború során igen alacsony szintre süllyedt, s ezért különösen súlyos tehertételt jelentett a jóvátétel. Míg az 1938/39-es évben az egy főre jutó nemzeti jövedelem 572 pengő volt, addig 1945-ben csak 289 P Ehhez társult még az újjáépítés anyagi terhe (fejenként 23 P). Ezeknek a kötelezettségeknek a levonása után mindössze 177 pengő jutott 1945-ben a nemzeti jövedelemből egy lakosra. Az életszínvonal messze a létminimum alá süllyedt. Ennek ismeretében a méltányosnak mondott jóvátételi összeg is magas volt és a teljesítése természetesen emberfeletti küzdelmet és lemondást kívánt a lakosságtól.13 Az első jóvátételi évben teljesítendő szállítási kötelezettségek lényegesen meghaladták lehetőségeinket, mindehhez társult az idővel való versenyfutás, hiszen alig 7 hónap állt rendelkezésre a követelések teljesítésére. A mezőgazdaságot ért veszteségek miatt a kenyérgabona szállítására halasztást kért és kapott az ország, így 1946. január 20-ig „csak" 2 043 000 dollár értékű szállítás történt a 28 536 000 dolláros érték helyett. A járulékos terhekkel együtt a SZU részére teljesítendő jóvátételi szállítások összege (1938-as pengőben) 2500 millió körüli összeget tett ki. Ehhez járult még a Csehszlovákiát és Jugoszláviát illető jóvátétel, amelynek pengőértéke a 5,15-ös dollár-pengő árfolyamon számítva 515 millió pengőt tett ki. Ha a szovjet vonatkozásban alkalmazott értékelést vesszük, ez is duplázódott, tehát a Magyarországot terhelő jóvátétel összege mintegy 3000-3500 millió háború előtti pengőre rúgott. Évente tehát 500-584 millió háború előtti pengő volt a magyar jóvátétel összege, több mint kétszerese annak, mint amit a fegyverszüneti szerződés megállapított; a nemzeti jövedelem mintegy 21-25%-a.1

4 A fegyverszüneti szerződés ll.§-a előírta: „A Magyar Kormány köteles magyar valutában időszakonként pénzbeli kifizetéseket teljesíteni és olyan árukat (üzemanyagot, élelmiszert stb.), eszközöket és szolgáltatásokat rendelkezésre bocsátani, melyekre a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnokságnak funkciói teljesítésére, valamint a Szövetséges Államok ama misszióinak és képviseleteinek, melyek a szövetséges Ellenőrző Bizottsággal kapcsolatban állanak — szükségük lehet."1

5 A jóvátételi szállítások mellett a fegyverszüneti szerződés 11. §-a értelmében a hazánk területén tartózkodó Vörös Hadsereg élelmezési igényeit is ki kellett szolgálni. 1945 első negyedévében a Vörös Hadsereg parancsnoksága közvetlenül gondoskodott a hadsereg ellátásáról, így az e célra igénybe vett élelmiszer menynyisége nem ismeretes. Valószínűleg lényegesen nagyobb volt, mint a későbbi évnegyedeké, amikor a szovjet hadsereg részére igényelt élelmezési cikkek az 1938-as évi értéken 178 millió pengőnek feleltek meg. A hadsereg ellátása súlyos terhet rótt a háborús pusztítástól legyengült mezőgazdaságra; különösen az ál-