Századok – 1996
Közlemények - D. Molnár Erzsébet: A jóvátétel hatása a magyar mezőgazdaságra. (A magyar mezőgazdaság helyzete a második világháború végén) VI/1505
A JÓVÁTÉTEL HATÁSA A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGRA 1509 A mezőgazdaságra rótt jóvátétel és következményei Kevésbé tudott, hogy milyen bonyolult előkészítő és egyeztető tárgyalások előzték meg a jóvátételi szállítások megindítását, milyen pénzügyi számítások révén történt az elszámolás, hogyan köttettek az országok közötti kereskedelmi szerződések, milyen előre nem látható nehézségek akadályozták a zökkenőmentes szállítást, milyen erőfeszítéseket tett a magyar kormány a jóvátételi terhek mérséklésére a hazai közellátás biztosítása és a gazdaság talpra állítása érdekében. Alig, vagy egyáltalán nem ismeretesek azok az adatok, amelyek a mezőgazdasági ágazat jóvátételi kötelezettségeire és tényleges teljesítésére vonatkoztak. Pedig több szempontból is jelentőséget kell tulajdonítani ezeknek. Elsőként azért, mert közepesen fejlett agrár-ipari ország voltunk a világháborút megelőzően s a nemzeti termék előállításában jelentős szerepet kapott a mezőgazdaság. (49%) Továbbá a háború ebben az ágazatban is nagy pusztítást okozott, a veszteség az 1944. évi becsült nemzeti vagyon 21,4%-át jelentette. A mezőgazdaságot ért károk kihatottak a magyar gazdaság egészére: az újjáépítés menetére, ütemére és mértékére. A gazdaság termelőképessége nagymértékben függött a mezőgazdaság gyors reorganizációjától. A Szövetséges Hatalmak 1945. január 20-án Moszkvában írták alá Magyarországgal a fegyverszüneti szerződést, amelynek 11. és 12. §-a és függelékei tartalmazták a jóvátételi kötelezettségeinket. Bár a 12. § függeléke rögzítette „...hogy a Magyar Kormány azonnal élelmiszereket és egyéb közszükségleti cikkeket bocsát rendelkezésre,..." és „... a szállítások méreteit a három kormány közötti egyezmény fogja meghatározni..." mégis, amikor 1945 nyarán a háborús pusztítás méreteivel, illetve a kötelezettségek és megrendelések tételes felsorolásával szembesült a kormány csak akkor döbbent annak tudatára, hogy az ország gazdasági teljesítőképességének a határára jutott. A károk nagysága, az ebből fakadó közellátási és újjáépítési gondok, valamint a fegyverszüneti szerződésben ránk rótt terhek egyidejű teljesítése sokkolta mind a kormányt, mind a társadalom egészét. A kormány megpróbálta a kötelezettségek mértékét mérsékeltetni, vagy legalábbis a szállítások ütemét módosíttatni; sajnos igen csekély eredménnyel. Valójában ekkor tudatosodott, hogy az a politika, amely Magyarországot a vesztes háborúba sodorta, súlyos következményekkel jár és ennek terheit az ország egész lakosságának vállalnia kell. A gazdaság ilyen mértékű veszteségei és terhei a reorganizáció akadályává váltak. Az egyezmény előírta, hogy a Szovjetunió részére — jóvátétel fejében — történő áruszállításokat Magyarország 6 év alatt törleszti árukkal. És még 1945-ben 33,4 millió dollár értékű szállítást teljesít, ebből 6 millió dollár értékű mezőgazdasági terményt.1 2 (6. táblázat) Súlyosbította a mezőgazdaság helyzetét, hogy a törlesztési idő első 3 évében kellett a gabonaféléket leszállítani, ellentétben az állatok és állati eredetű termékek szállításával. Az egyezményben meghatározott áruszállítások pengőértéke azonban ennél lényegesen nagyobb összeg volt. Ez abból adódott, hogy a háborút követően a megrendelések előállítási ára 1938-hoz viszonyítva nőtt. (1 jóvátételi dollár 10,2 pengőbe került.) A magyarországi termelési költségek és árak magasabbak voltak, mint a világpiaciak.
