Századok – 1996
Közlemények - D. Molnár Erzsébet: A jóvátétel hatása a magyar mezőgazdaságra. (A magyar mezőgazdaság helyzete a második világháború végén) VI/1505
1508 D. MOLNÁR ERZSÉBET megkötni kívánták. Ezen elvek alapján került sor — hosszas egyeztetés és a szovjet fél által beterjesztett megfogalmazás szerint — a fegyverszüneti szerződés megkötésére, amelynek értelmében Magyarország a fegyverszünet hatálya alatt a békeszerződés aláírásáig megszállt ország marad. A fegyverszüneti előírások betartásának ellenőrzésére a győztes nagyhatalmak képviselőiből Szövetséges Ellenőrző Bizottságot (SZEB) hoztak létre, szovjet elnöklettel. A magyar kormány köteles volt a fegyverszüneti szerződésből következő valamennyi utasítást teljesíteni. Mi sem példázza ezt jobban, mint az, hogy a jóvátételi szállítások megrendeléseit „Parancs" formájában kapta meg a kormány; az egyes szakminiszterek rendeleti úton adták ki ezzel kapcsolatos intézkedéseiket. Ismeretes, hogy az 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény 12. cikkének értelmében Magyarország hat év alatt 300 millió amerikai dollár jóvátételt volt köteles fizetni.8 (7. táblázat) A többi volt német szövetségessel való összehasonlításban a magyar jóvátételi terhek maghatározása méltányosnak mondható. Magyarország kötelezettségeinek egy évre eső összege az 1938-as dollár árfolyamon számítva az 1938-as év nemzeti jövedelmének mintegy 5%-át tette ki. (A nemzeti jövedelem 5,2 milliárd pengő volt.) Ez a jóvátételi összeg bár súlyos tehertételt jelentett, mégis a háború előtti gazdasági helyzethez mérve teljesíthető lett volna. A háború következtében azonban az ország gazdasági teljesítőképessége igen leromlott: az állatállományban és a mezőgazdasági felszerelésben 2,5 milliárd, a mezőgazdasági terménykészletekben 2,7 milliárd, közlekedési berendezésekben 4 milliárd, a gyáriparban 1,2 milliárd, épületekben 1 milliárd háború előtti pengő érték semmisült meg.9 A nemzeti jövedelem a háború előttinek csak 50%-át tette ki.1 0 Ilyen veszteségek, ill. a gazdaságnak ilyen állapota mellett a jóvátételi kötelezettségek jóval nagyobb, szinte teljesíthetetlen terhet jelentettek Magyarország számára. Az áruszállítások elszámolása kedvezőtlen dollár-pengő átszámítással történtek, „a világpiaci árak háború alatti és utáni emelkedése következtében az 1938. évi 5,15 pengős dollárkulcs a jóvátételnél már 1945-ben 10,21 pengőre változott."11 Ez a terhek megduplázódását jelentette, s ehhez járultak még a termelési és szállítási költségekből, az esetleges szállítási késedelmekből eredő többletkiadások. Ezeket a járulékos — előre nem látható és tervezhető — kiadásokat is figyelembe véve az országnak évente több mint a kétszeresét kellett fizetnie, mint amire az egyezményben megállapított dollárösszeg alapján számítottak. Ez az összeg a háború befejezésekor meglévő nemzeti jövedelem 1/5-ét tette ki. A kártérítési összeg elszámolási alapját a fegyverszüneti egyezmény 12. cikkének függeléke szerint az amerikai dollárnak — a fegyverszüneti egyezmény aláírása napján érvényes — aranyparitása képezte, vagyis 1 uncia arany értéke 35 dollár volt. A dollár aranyparitása 1938-ban is ugyanaz volt, mint a fegyverszüneti szerződés megkötésekor. A függelék szerint a szállításokat az 1938-ban érvényes árak alapján kellett teljesíteni, felemelve a berendezések árát 15, a többi árukét pedig 10%-kal. A felsorolt rendelkezésekből az következett, hogy Magyarország jóvátétel fejében 1545 millió háború előtti pengőnek megfelelő árut volt köteles szállítani. A jóvátétel fejében Szovjetuniónak teljesítendő áruszállításokat az 1945. június 15-én kelt megállapodás szabályozta.
