Századok – 1996

Közlemények - D. Molnár Erzsébet: A jóvátétel hatása a magyar mezőgazdaságra. (A magyar mezőgazdaság helyzete a második világháború végén) VI/1505

A JÓVÁTÉTEL HATÁSA A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGRA 1507 ben — az iparosodás következtében — a behozatal csaknem 2/3 része nyersanyagokból és félkésztermékekből állt, míg a kivitel 60%-át a mezőgazdasági termények képezték. A behozatal 483,6 millió aranypengő volt, amelyből kb. 25% élőállatra, mezőgazdasági és ipari segédanyagokra fordítódott. A kivitel 588 millió pengőt ért el, amelyből 351 millió értékben mező-, erdő- és halgazdasági termékeket szállítottunk külföldre. A háború következtében exportlehetőségeink és mezőgazdasági árukivitelünk rendkívül korlátozottá vált. Exportálható mezőgazdasági árufeleslegeink a háború előtti 351 millióval szemben alig 50 milliónyi értéket képviseltek.6

Az is többnyire emberi fogyasztásra alkalmatlan takarmányokból állt. Az exportlehetőségek beszűkülése mellett nőtt a gazdaság importszükséglete, amelyet — éppen a mezőgazdasági árukivitel korlátozottsága miatt — nem tudott az ország biztosítani. így a mezőgazdasági termelés visszaesése közvetve fékezte az ipar, az egész gazdaság újjáélesztésének menetét.7 A Magyar Gazdaságkutató Intézet (MGI) számításai szerint az élelmezési helyzet javítása, a közélelmezés jobb megszervezése érdekében számottevő élelmiszerbehozatalra lett volna szükség. A szükségletet az alábbiak szerint becsülte meg: kenyérgabona 9 000 000 q hús 700 000 q zsír 400 000 q cukor 400 000 q Ha nagyobb mennyiségben vettek volna igénybe élelmezési célokra tengerit és árpát, akkor is legalább 5 millió q kenyérgabona behozatalára lett volna szükség. A közellátás és a mezőgazdasági termelés javítása érdekében a mezőgazdasági lakosság iparcikkekkel való ellátása döntő jelentőségű; nemcsak az egészség és a munkaképesség fenntartása érdekében, hanem a mezőgazdasági terményfelesleg előállítása és a városi lakosságnak való átadása érdekében is. A legelemibb iparcikkek falura juttatása serkenthette csak fokozottabb termelésre a gazdákat. A MGI mintegy 100 millió háború előtti pengő értékre becsülte azt az iparcikkszükségletet, amellyel kiválthatta volna a lakosság élelmezéséhez szükséges mezőgazdasági terményeket. A háború által előidézett károkhoz társult még a földreformból származó gondok serege. A gazdasági elmaradottság és a társadalmi feszültségek miatt 1945 tavaszára elodázhatatlanná vált a földreform. A rendelet megjelenése és a földosztás megkezdése lendületet adott a parasztságnak a károk felszámolásához és a termelés megindításához. Mintegy 650 ezren jutottak átlag 5,1 kh. földhöz. A földreform végrehajtása nélkül nem lehetett volna olyan rövid idő alatt a termelést megindítani és fellendíteni. A fellendülés azonban nem volt zökkenőmentes; a háborús károk kihatásai mellett több évig tartó aszály is sújtotta a mezőgazdaságot. Mindezeken a nehézségeken óriási erőfeszítések, lemondások árán sikerült úrrá lenni, melyeknek eredményeképpen a mezőgazdasági termelés színvonala 1948-ban elérte a háború előtti szint 80%-át. A fegyverszüneti szerződésben foglalt jóvátételi kötelezettségek Az antifasiszta koalíció tagjai már a második világháború alatt megegyeztek azokban a főbb elvekben, amelyek alapján a békeszerződést a vesztes országokkal