Századok – 1996

Figyelő - Endrei Walter: Egy új technikatörténeti szintéziskísérlet I/149

150 FIGYELŐ Míg a technika és gazdaság szimbiózisa kellő súlyt kapott már a korábbi művekben — ezt mellőzni Marc Bloch óta senki sem merné —, a szellemi kultúra szférájával kialakuló kölcsönhatás érzékeltetésével a mű új dimenziót nyit. Az első általános technikatörténet továbbá, amely a technika káros következményeivel is számot vet. Erdeméül kell felróni azt is, hogy minden nemzeti elfogultság nélkül, a Stefan Zweig által megfogalmazott „közös bábeli toronyépítés" szellemében sikerült a szerzők zömének a résztanulmányát megalkotnia. Érdekes, de nem minden vonatkozásban valósult meg a kitűzött feladat azon része, mely a retrospektív látásmódot illeti: „... a modern technikából kiindulva kell visszapillantva magyarázatot keresni arra, hogyan jöhetett az létre." Szándéka szerint tehát a mai fejlett országok megvalósította magas színvonalú technika létrejöttének tényezőire szorítkozik, aminek vitatható voltára még visszatérünk. A súlypontképzésnek megfelelően a sorozat kötetei eklektikus módon válogatott témakörök tárgyalására szorítkoznak: 1. kötet: Mezőgazdaság és kézművesség (i.e. 750 - i. u. 1000) 2. kötet: Fémek és hatalom (1000-1600) 3. kötet: Mechanizálás és gépesítés (1600-1840) 4. kötet: Hálózatok - acél és áram (1840-1914) 5. kötet: Energiagazdálkodás - automatizálás - információ (1914-1990). A némileg megtévesztő címek persze nem záiják ki, hogy pl. az építészet vagy vegyipar fejlődésének megfelelő súlyú fejezetet ne találjunk a tárgyalás során. A technikai fejlődés leírásának egyik fő nehézsége az ipar- és tudományágakon átívelő hybridképzés hiteles ábrázolása, az interdependenciák kellő érzékeltetése. A szövőipari lyukkártya termékenyíti meg a fémfeldolgozás és az információ eszköztárát; olykor visszacsatolás is történik: jobb generátorok jobb hatásfokú elektrolízist tesznek lehetővé, az így előállított tisztább rézhuzal megint csak javítja az elektrotechnika hatékonyságát. Az ilyen összefüggések tálalása terén a mű lazább szerkezetű, átfogó jellege sok tekintetben kedvez az érthetőségnek. Az olvasó úgy érzi, hogy egyes fejezetekben a szöveg könnyed, olvasmányos tárgyalásmódja emlékeztet a francia történészekére, ami dicséretére válik. Persze továbbra is fennmarad az M. M. Postán által megfogalmazott dilemma: „Ha eléggé konkrét vagyok ahhoz, hogy reális legyek, azt azzal fizetem meg, hogy nem leszek eléggé absztrakt annak érdekében, hogy egzakt lehessek." A kiadás mind grafikai megoldásai, mind reprodukciói tekintetében példaértékű. Mégis utóbbiakat külön dicséret illeti, amiért számos publikálatlan vagy nehezen hozzáférhető festmény, gliptika, tervrajz másolata díszíti. A részletekben való elmerülést a szerzők úgy kerülték el, hogy fejezetenként gazdag és naprakész bibliográfiát szolgáltattak. Visszatérve immár a mű koncepciójának azon önkorlátozó jellegére, mely kizárja az európai kultúrkörön kívüli (tehát pl. a mezopotámiai, kínai, prekolumbin) civilizációk részletezését, ill. alkalmanként donorokként való említésükre szorítkozik, ennek előnyei és hátrányai egyaránt latba vethetők. Kétségtelen, hogy ilymódon konszisztens, tömör tárgyalás lehetősége teremtődött meg; nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy a mű címadása nemcsak a kiadójára, hanem az antik görög technikából való kiindulásra utal (ui. propylaia: előkapu). Am e