Századok – 1996
Közlemények - Gáspár Ferenc: A kiskunhalasi tragédia. (1944 okt. 11.) VI/1473
A KISKUNHALASI TRAGÉDIA (1944. OKT. 11.) 1493 A Budapesti Népbíróság fentebb már hivatkozott ítéletében az I. r. vádlottat, Rajz Endrét kényszermunkára ítélte, amelynek legrövidebb időtartama 13 év. A népbíróság szerint Rajz Endre bűnös volt abban, hogy a kiskunhalasi mészárlás idején egy ismeretlen magyar katonatiszt parancsára beállt az állomás körül létesített kordonba, két munkaszolgálatost bántalmazott, a lövöldözés alatt egy ismeretlen személyt a kordon mögül kirángatott és fegyverét ráfogva a németekhez kísérte, majd a kordonba való visszatérése után egy munkaszolgálatost puskával fejbe ütött és otthagyta a németeknek, végül a munkaszolgálatosok elhagyott vagonjaiból néhány ottmaradt ruhadarabot elvitt. Rajz Endre a bíróság szerint cselekményével „... részben tettese volt emberek törvénytelen megkínzásának, részben pedig bűnsegédi bűnrészese volt emberek törvénytelen kivégzésének".10 8 Kimondta a Népbíróság azt is, hogy a vádlottak közül a kiskunhalasi mészárlásban való részvételben egyedül Rajz Endrét találta bűnösnek.10 9 Bűnösnek mondta ki a Budapesti Népbíróság Ambrus István vádlottat is, mert mint MAV oktatótiszt nyilaskeresztes párti belépési nyilatkozatokat helyezett el az íróasztalán és ezzel „... kényszerű szükség nélkül nép, illetve demokrácia ellenes hírverés szolgálatába szegődött". Ezért a cselekményért a Népbíróság Ambrus Istvánt két évi börtönre ítélte.11 0 A további négy vádlottat — Kósa Istvánt, Németh G. Imrét, Vórösbaranyi Pált és Perényi Rezsőt — a Népbíróság az ellenük emelt vádak alól felmentette.11 1 A Budapesti Népbíróság a meghozott ítéletében részletesen felsorolta azokat a terhelő vallomásokat, amelyeket a tanúk pusztán csak hallomás alapján tettek és amelyeket más tárgyi vagy közvetlen bizonyíték hiányában nem fogadott el. Felfigyelt a bíróság arra is, hogy az egymásnak ellentmondó vallomások mögött gyakorta korábbi időkből származó személyes vagy családi ellentét húzódik meg. Akadt olyan tanú is, aki a bíróság szerint „... ahány alkalommal kihallgatták, annyiféle vallomást tett".11 2 Természetes, hogy az ilyesfajta vallomásokat a Népbíróság nem fogadta el. A Budapesti Népbíróság az ítéletben állástfoglalt egy, a tárgyaláson végighúzódó kritikus kérdésben. „A bíróság az ítélet végén egységesen foglalkozik a nyomozás során tett vallomások figyelmen kívül hagyásának kérdésével. A NOT bíróküldést rendelt el ezen ügyben egyrészt Kiskunhalas nyugalmának megóvása érdekében, másrészt a nagy érdekellentétek összeütközése folytán nem volt remélhető, hogy a tárgyalás a tárgyilagos keretek között megmarad. Ha a NOT még a független magyar népbíróságnál sem látta biztosítottnak ebben az ügyben a tárgyilagos keretek megóvását, mennyire nem lehet az ilyen légkörben létrejött nyomozati vallomások tárgyilagosságában hinni. így a bíróság a bíróküldés előtt elhangzott valamennyi nyomozati vagy akár a népbírósági vallomást, akár a terheltektől, akár a tanúktól származott, amennyiben azt a budapesti népbíróság előtt kifejezetten fenn nem tartotta, a fenti okból figyelmen kívül hagyta."113 A NOT 1949. nov. 4-i fellebbviteli tárgyalásán hozott ítéletében Rajz Endre büntetését életfogytiglan tartó kényszermunkára súlyosbította, Ambrus István büntetését helyben hagyta.114 A Budapesti Népbíróságnak a tanúvallomásokról alkotott véleménye a rendőrségi nyomozói munka bírálatát is tartalmazta. A rendőrségi nyomozati munkát
