Századok – 1996
Közlemények - Gáspár Ferenc: A kiskunhalasi tragédia. (1944 okt. 11.) VI/1473
1492 GÁSPÁR FERENC A Budapesti Népbíróság 1947. jún. 18-án a kiskunhalasi vasútállomáson helyszíni szemlét tartott, amelyen többek között három túlélő is megjelent. A szemlénél felvett jegyzőkönyv szerint többen felismerték Rajz Endrét, mint aki részt vett a kiskunhalasi vasútállomáson 1944. okt. 11-én felállított kordonban.10 5 A Budapesti Népbíróság 1947. okt. 1-én folytatta a tárgyalást további tanúkihallgatásokkal, majd a vád- és védőbeszédek hangzottak el, ítéletet okt. 2-án hirdettek. A két tárgyalási nap igen feszült légkörben zajlott le. Rajz Endre védőjének beszéde alatt bekiabálások hangzottak el, a tanácsvezető bíró figyelmeztetése eredménytelen maradt, ezért a Népbíróság kénytelen volt a tárgyalást felfüggeszteni. A tárgyalás folytatására a vád és védelem két-két megbízottjának jelenlétében került sor.10 6 A Budapesti Népbíróság terjedelmes — 15 oldalnyi — ítéletének indoklásában a tárgyalások alapján összefoglalta a kiskunhalasi vasútállomáson 1944. okt. 11-én történteket, nem hallgatva el a nyitva maradt részleteket sem. „1944. október 11. napján a kiskunhalasi állomáson a menekülőket szállító magyar és német katonákat hozó szerelvények egymást követték. A d.e. órákban a 4. vágányra érkezett be egy szerelvény, melynek több kocsiját munkaszolgálatosok töltötték meg. A munkaszolgálatosokat hozó 4 vagon, a vázrajzon A jellel megjelölt helyen áll, előtte és az állomásépület között más idegen szerelvény is volt, azonban olyan helyzetben (megszakítva), hogy az állomásépületnek úgy a peronjáról, mint az állomásfőnöki szobából kilátás nyílt a 4-ik vágányon álló vagonokra. Délelőtt folyamán a városban légiriadó volt. Közvetlenül dél előtt ma már meg nem állapítható módon, az állomás közelében bomba robbant... Az állomáson akkor nem csak átvonuló német, de magyar katonák is tartózkodtak, voltak vasutasok is, továbbá részben menekülő, részben pedig egyéb okból éppen az állomáson tartózkodó polgári egyének. A dörrenés után több helyen kiáltozni kezdtek, hogy partizánok támadták az állomást. Ezt követően legelső sorban német katonák, majd magyar katonák és vasutasok tűz alá vették a munkaszolgálatosokkal teli négy vagont. A munkaszolgálatosok a sortűzre feltépték vagonjaikat és holmijaikat elhányva menekülni igyekeztek az állomásról. Ezt követően olyan emberhajtó vadászat kezdődött az állomás területén, amelyre frontmögötti területen alig volt valaha példa. A századnyi munkaszolgálatosból (kb. 214 fő) alig 5 vagy 6 ember maradt életben, a többit halomra lőtték. A hajtóvadászat mintegy 2 óra hosszan tartott, majd utána a hullákat az állomás területéről elhordták, de még ezen idő közben is, ha a vagonok között munkaszolgálatos gyanús egyént találtak, ezt még utólag kivégezték."10 7 A Budapesti Népbíróság ítéletében is szerepel az a Vorsatz Lipót és társai ellen folytatott per ítéletében megtalálható kitétel, mely szerint a német katonák mellett „magyar katonák és vasutasok" vették tűz alá a munkaszolgálatosok vagonjait. A Budapesti Népbíróság sem fűzte hozzá az idézett megállapításhoz, hogy sem a magyar katonák, sem a vasutasok kilétét nem sikerült megállapítani. Ez utóbbi azért is fontos lett volna, mert a perben szereplő egyik vádlottra sem bizonyult rá efajta cselekményben való részvétel.
