Századok – 1996

Közlemények - Gángó Gábor: Thiers; Engels és a kereszténység szelleme. Eötvös József a pauperizmusról I/129

146 GÁNGÓ GÁBOR elmaradásának is teljes és végleges elszegényedés lehet a következménye. Jóllehet elméletben az állam köteles polgárait az ínségtől megóvni, sehol nem alkalmazzák a megfelelő eszközt ezen alapelv gyakorlati érvényesítésére. Mindezek miatt — bár a humanitárius érzések tekintetében korunk valamennyi másik kort túlszárnyalja — a magánjótékonyság jelentősen visszaesett. Ezért nemcsak azt kell elismernünk, hogy a szűkölködés érzése a dolgozó osztályokban elevenebb, mint korábban, hanem azt is, hogy ezen osztályok helyzete mindennek inkább nevezhető, mint megnyugtatónak. Erre annál is inkább szükséges felhívni a figyelmet, mivel manapság nincs hiány politikai tekintélyekben, akik a tömegek panaszával szemben statisztikai táblázatokkal kezükben ezen osztályok prosperitását bizonygatják, és ezáltal eldöntöttnek vélik a kérdést. Ha valami használhatót akarunk mondani a pauperizmus kérdéséről, akkor mindenekelőtt arra van szükség, hogy ne ringassuk magunkat illúziókba a dolgok valódi állása felől. Dőreség, sőt talán több mint dőreség a pauperizmus (ami a társadalom vitathatatlanul kisebb részét érinti) bajának orvoslására a társadalom felbomlasztását javasolni, melyben a többség prosperál. Aki ezt javasolja, elfelejti, hogy a mienkhez hasonlatos társadalom csak a legfélelmetesebb felfordulás árán bomolhatna fel, és ezért ez az eszköz csak még nagyobb mértékben idézné elő az ínséget. Ugyanígy azok magatartása sem értelmesebb, akik elfordítják fejüket a létező rossz elől. El kell ismernünk a bajt, és annak gyógyítását a jelenlegi állam rendelkezésére álló eszközökkel kell megkísérelnünk; és ha komolyan nekifogunk, a kísérlet sikerülni is fog. Két dolog van még, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Helyesen kell kijelölnünk a feladatot, és nem feledhetjük, hogy nagy különbség van aközött, hogy valakit az ínségtől kívánunk megóvni, vagy valakinek nagy jólétet kívánunk biztosítani. Az állam ugyan sokat tehet, de az egész társadalom szükségleteit nem képes egyedül kielégíteni, sőt azt is, amire képes, csak akkor tudja nyűjtani, ha nem várunk el tőle oly dolgokat, melyek természetes körén kívül esnek. JEGYZETEK 1 VÖ. Nyíri Kristóf: Európa szélén. Kossuth, Bp., 1986. 7. Köszönetet mondok Rúzsa Ágnesnek és a megszűnt Századvég c. folyóirat szerkesztőségének a kézirat lelkiismeretes — talán így sem hiábavaló — gondozásáért. 2 A feltárást elvégezte: Bényei Miklós: Eötvös József olvasmányai. Akadémiai, Bp., 1972. 139-144. 3 Vö. Antall József: A Politikai Hetilap. In: A magyar sajtó története II/l. 1848-1867. Szerk.: Kosáry Domokos, Németh G. Béla. Akadémiai, Bp.; 1985. 592-610. 4 OSZK Kt. Fol. Germ. 1212. 1-16. rv. Bényei (I.m. 83. ) megadja a jelzetet, és két nevet megemlít a tanulmányhoz felhasznált munkák szerzői. 5 Gángó Gábor: Egy kiadott-kiadatlan Eötvös-mű: Állam- és társadalombölcseleti töredékek. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1993. 392. 6 „A fejlődésnek kétségtelen káros következménye is van: a fojtogató, a vágyakat feszítő összehasonlítgatás. Ez, elismerem, rossz és igen kegyetlen dolog, de jár érte kárpótlás [...] E rossz eredményezi a bőséget, ami a társadalom javára szolgál, s növekedését a társadalom megengedi. Ezáltal okozza ugyanez a rossz az egyenlőtlenséget, melyet megenged a társadalom, mert az álta-