Századok – 1996

Közlemények - Gángó Gábor: Thiers; Engels és a kereszténység szelleme. Eötvös József a pauperizmusról I/129

EÖTVÖS JÓZSEF A PAUPERIZMUSRÓL 145 lítanánk, hogy a betegek kórházi kezelése feleslegessé teszi az otthoni ápolást), akkor is a legnagyobb biztonsággal állíthatjuk, hogy az állam jótékonysága mindig sokkal költségesebb, mint az, amelyet az egyes ember gyakorol, mégpedig kettős okból: Egyrészt az állami jótékonykodás szükségképpen rengeteg kiadással jár együtt, ellentétben a magánjótékonysággal.3

2 Másrészt az államtól kapott támogatás — a dolgok természete szerint — általában akkor érkezik, amikor már túl késő a segítség. Ennek oka az, hogy az államnak, ha nem akar elviselhetetlen terhet magára vállalni, a segítséget a legínségesebb helyzetben lévőkre kell korlátoznia, s hogy ne látsszék könnyelműnek, a segítséget feltételekhez kell kötnie, ami megnehezíti a kilábalást az ínségből. A jótékony kéz kisebb adománnyal gyakran nagy vigaszt nyújt, és fel tudja kutatni a rejtőzködésbe menekülő szerencsétlenséget. A szeretet országát, mely a felsőbb és szegényebb osztályokat a magánjótékonyság gyakorlata által átfogja, az állam még a legjobb szegénytörvényekkel sem tudja helyettesíteni. S az európai szegénytörvények még messze vannak attól, hogy jónak nevezhessük őket. Meg tudja-e különböztetni az állam jelenlegi szervezetében a valós szükségleteket a visszaélésektől? Képes-e az államnak nevezett központi hatalom arra, hogy jótéteményeit ne csak igazságosan, hanem megfontoltan ossza el? A magánjótékonyság csökkenésével a szegények között elapadt egy reményforrás, amelyet az állam soha nem helyettesíthet. Nem akarom azok érdemeit kisebbíteni, akik majd minden európai városban megfordulnak jótékonysági bálokon vagy koncerteken. Azt is el kell ismernem, mostanában gondunk van arra, hogy jó cselekedeteinknek nyoma maradjon: szép hosszú listák jelennek meg, melyekben minden, amit a szegénységért tettünk, pontosan fel van sorolva Mégis messzemenően meg vagyok arról győződve, hogy a jótékonyság megszűnt.3

3

Ehhez már az első francia forradalom óta szükségképpen hozzájárultak a birtokos és nem birtokos osztályok között keletkezett konfliktusok, továbbá az az igyekezet, mellyel a szegényeket — érdekeik állítólagos védelmében—a társadalom jómódú részével szemben ellenségessé kívánják tenni. Ha mármost a dolgozó osztályok jelenlegi helyzetét előítéletektől mentesen vizsgáljuk, akkor a fogyasztás növekedéséből, amely valamennyi szükségleti cikk esetében bekövetkezett, mindenképpen helyzetük anyagi javulására következtethetünk, már amennyiben ezen osztályok megszokott állapotát vizsgáljuk A civilizálódás mellett éppen ezáltal gyarapodtak a nép szükségletei is, így még kisebb mértékű visszaesés esetén is megnagyobbodott az ínség érzete, mégpedig abban a mértékben, ahogy a felsőbb osztályok prosperitása növekedett, és ahogy a társadalom alacsonyabb és magasabb osztályai egymástól távolodtak Éppen azért, mert minden korlát leomlott, mely a középkorban az egyes ember tevékenységét akadályozta, az erősebbnek és intelligensebbnek megnövekedett az esélye arra, hogy helyzetét javítsa, s ez együtt járt a nyomorba süllyedés valószínűségének növekedésével mindazok számára, akik e tulajdonságokkal nem rendelkeztek. Korunk kereskedelmi és ipari viszonyaihoz elkerülhetetlenül hozzátartozik, hogy ha a munkabér kifizetése akadozik, munkások ezrei jutnak egy csapásra koldusbotra, és olyan okokból, melyek megszüntetése az államigazgatás hatáskörén kívül esik. Az átlagos munkásnak rendelkezésére álló kis tőke mellett a kétheti kereset egyszeri