Századok – 1996

Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Vád; védelem; valóság. (Basch Ferenc a népbíróság előtt) VI/1393

BÄSCH FERENC A NÉPBÍRÓSÁG ELŐTT 1433 a magyar kormány bizalmát bírja, de a miniszterelnökök bizalmukról biztosítot­ták. Másrészt hangsúlyozta, többször fel is ajánlotta lemondását, de nem fogadták el. Arról persze nem beszélt, hogy ellene felmerült súlyos vádak esetén tette ezt mindig,22 7 s abban a biztos tudatban tehette, hogy a magyar kormány számára külpolitikai okokból semmiképpen sem kívánatos a német népcsoportvezető le­mondása és lehetetlen annak elfogadása. Abban igaza volt, s volt kormánytiszt­viselők tanúvallomásai ezt megerősítették, hogy a magyar kormány nem akart változást a német népcsoportvezető személyében, mert radikálisabb riválisai pá­lyáztak posztjára. Ezért hajlandók voltak még védeni, támogatni is Bascht ezekkel szemben. Bäsch Volksbundon belüli radikális ellenzéke amellett, hogy mint meg­alkuvót vádolta be őt Németországban, s hogy a „zsidónő-ügy" felhasználásával próbálta lejáratni, megbuktatni, más módon is kísérletezett eltávolításával: kez­deményezte, hogy a stuttgarti Deutsches Auslandsinstitut repülőszerencsétlenség áldozatává lett vezetője, Richard Csaky helyébe nevezzék ki őt, mint elismert német népiségkutatót (Volksforscher). Erről a kísérletről Bäsch csak egy, a perben neki bemutatott jelentés alapján szerzett most tudomást.228 Bäsch a népbíróság előtt az egykori magyar miniszterelnököknek tett szem­rehányást azért, hogy nem fogadták el súlyos helyzetéből való menekülésének azt az egyetlen útját, amelyet lemondása jelenthetett volna. О maga azért nem ra­gaszkodott lemondási szándékához, mert attól félt, hogy önkényes távozását né­metbirodalmi ügynökök megtorolnák, a miniszterelnökök pedig kijelentették, nem áll módjukban védelmet biztosítani számára. Veesenmayer és Winkelmann tanú­vallomásai szerint bármennyire is nem szívlelte Himmler a magyarországi nép­csoportvezetőt, és bármennyire is elégedetlenkedett vele, a háború végéig nem akart változást. De akart-e Bäsch valóban lemondani? Amikor a perben a nem­zetiszocialista pártalapítás kérdéséről faggatták, e vonatkozásban elszólta magát: azért nem akarta e pártot megalakítani, mert akkor a Führer, a párt vezére, leléptethetné, míg egy magyarországi kultúregyesület demokratikusan választott elnökével — (ennek állította magát a népcsoportvezető) — ez nem tehető meg. Egyébként is minden jel arra mutat, hogy Bäsch nem akart meghátrálni riválisai elől, hanem intrikáik, támadásaik kivédésére fokozta a vele, mint népcsoportve­zetővel szemben támasztott németbirodalmi elvárások és követelések teljesítésére való készségét, a „zsidónő-ügyet" pedig a már korábban megszakadt viszony teljes lezárásaként úgy rendezte, hogy feleségül vette Volksbund-beli tökéletesen árja titkárnőjét, s esküvői tanúnak Winkelmann és Lorenz SS-tábornokokat kérte fel.229 A legsúlyosabb németbirodalmi elvárás a népcsoportvezetővel szemben az volt, hogy teljes erővel támogassa a második világháborúban egyre nagyobb vér­veszteségeket szenvedett SS-csapatok emberanyag-utánpótlását a magyarországi németség köréből. Kezdetben illegális toborzás folyt: sport-táboroknak feltünte­tett németországi SS-kiképzőtáborokba vitte a Volksbund a sportszerető gyanút­lan fiatalokat, akik hazajuttatásáért többnyire hiába könyörögtek a kétségbeesett szülők. Ezt az illegális toborzást — akkor még jórészt ismeretlenek lévén a ma már ismert tények230 — Bäsch körömszakadtáig tagadta, s mindegyre azokra az egyezményekre hivatkozott, amelyeket a magyarországi SS-toborzás tárgyában a németbirodalmi és a magyar kormány kötött egymással, a népcsoportvezetőség

Next

/
Thumbnails
Contents