Századok – 1996
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Vád; védelem; valóság. (Basch Ferenc a népbíróság előtt) VI/1393
1432 TILKOVSZKY LÓRÁNT kális riválisai, s azon tömegek előtt, amelyek intranzigens magatartást és nem meghunyászkodó hangnemet várnak el.221 Kállay iránta való feltétlen bizalmát hangsúlyozandó, Bäsch azt állította, hogy egy kifejezetten németellenes tervébe is beavatta őt. Hogy mire alapozza ezt az állítását, arról nem nyilatkozott. Egy beszélgetésük során a miniszterelnök említést tett neki a jugoszláv emigráns kormány védelmi miniszterének, Mihajlovic tábornoknak egy ismeretessé vált memorandumáról, amelyben fenntartotta az igényt az 1941-ben Magyarországhoz viszszacsatolt délvidéki területekre, s ezzel kapcsolatban Kállay a bácskai németek felfogásáról tudakozódván, Bäsch kijelentette: azok készek lennének népszavazás esetén is Magyarország mellett nyilatkozni. Bäsch saját jelentéséből tudjuk, hogy a népcsoportvezető egyúttal felajánlotta, hogy a bácskai németek — ha Kállay engedi felfegyverzésüket — készek e terület biztosítására, ám a miniszterelnök erre nem tartott igényt, kijelentve: a Bácskát a magyar honvédség védi meg.222 Jelentéseiben Bäsch egyáltalán nem kedvezően nyilatkozott Kállayról; mint német külügyi dokumentumok tanúsítják, részt vett a megbuktatását célzó tervezgetésekben, s támogatott ilyen akciókat.223 Amilyen hamissággal tüntette fel Bäsch őszintének a magyar kormányhoz való viszonyát, annyira igyekezett sötét színekkel ecsetelni a németbirodalmi körök reá nehezedő iszonyú nyomását, amellyel szemben az általa mindenről tájékoztatott magyar kormánynál keresett menedéket. A valóság az, hogy míg a németbirodalmi „illetékeseket" mindenről és maradéktalanul informálta, a magyar kormány elé azokat a túlzásokat tárta, amelyek egyre inkább a népcsoportszervezet rovására is követelték a németbirodalmi érdekek szolgálatát. Csak évtizedekkel később derült fény a legdelikátabb esetre: Bäsch Kállay miniszterelnök segítségét kérve tudta elkerülni, hogy példamutatás kedvéért személy szerint még őt is „önkéntesként" bevonultassák az SS-hez.224 Tanúvallomások is szóltak arról, hogy Himmler mennyire nem kedvelte Bascht, vele szemben nagyon hűvösen viselkedett; német aktákból is kitűnik, hogy sokallta Baschnak a miniszterelnökökkel folytatott beszélgetéseit, és elégedetlen volt azzal, hogy elvárásaival szemben túl sokat okoskodik.225 Az is nagyon valószínű, hogy a tudomására hozott „zsidónő-ügy" alaposan feldühítette, vizsgálatot rendelt el, s lehet, hogy tényleg még koncentrációs táborral is fenyegetődzött. De hogy Bäsch németországi útjaira indulva mindig úgy búcsúzkodott, mint aki talán már soha többé nem tér vissza, s rettegve, hogy megkínozzák, megölik, inkább az öngyilkosságot kívánván választani, ilyenkor zsebében mindig ott volt a méreg - aligha tűnik többnek hangulatkeltésnél annak hangsúlyozására, hogy a német birodalomnak üldözöttje volt, nem kiszolgálója. A tanúvallomások egy része arra utalt, hogy Bäsch meghasonlottá, idegileg alaposan megviseltté vált azon kettős játék következtében, amelyet egyrészt a magyar, másrészt a németbirodalmi kormány irányában folytatott, hol roppant diplomatikusnak és nagy taktikusnak képzelve magát abbeli igyekezetében, hogy mindkét irányban „adja a jó fiút",226 hol kétségbeesetten rádöbbenve a valójában mindkét oldalról egyre növekvő bizalmatlanságra. Miért nem mondott le? - tudakolták tőle a népbírósági tárgyalás folyamán. Erre egyrészt azt válaszolta, hogy valamennyi kormányfő előtt kijelentette, addig marad csak tisztségében, ameddig
