Századok – 1996

Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Vád; védelem; valóság. (Basch Ferenc a népbíróság előtt) VI/1393

1428 TILKOVSZKY LÓRÁNT jogi alapú rendezésével remélte felkelteni a hitleri Németország figyelmét és megszerezni támogatását. Bár a népbíróság igen nagy érdeklődést mutatott Bäsch és Volksbundja, valamint a nyilasok minden kapcsolata iránt, erről abszolúte nem lévén tudomása, nem is hallott Baschtól erről semmit. Történeti kutatások alapján tudjuk, hogy a nyilas-volksbundista akció azért volt oly könnyen leszerelhető, mert a német birodalom céljainak nem az felelt meg, hogy valamennyi magyarországi nemzeti kisebbség népcsoportjogi alapon szervezkedhessen, hanem hogy egyedül a német kisebbség élje el Magyarországon ezt a kivételes helyzetet.196 Mivel a bécsi német népcsoportegyezménnyel ez látszott megvalósulni, a cionista és a nyilas epizód után Bäsch úgy érezte, révbe ért. Ez jutott kifejeződésre a népcsoportegyezmény jelentőségéről azon melegében tartott előadásából a berlini Népinémet Klubban, amelynek csak tényéről tudott a népbíróság, tartalma viszont csak évtizedek múltán lett ismeretes egy levéltári kutatások során előkerült egykorú német jelentésből.197 Hihető, hogy Bascht feszélyezte a „zsidónőhöz" fűződő kapcsolata abban, hogy antiszemita beszédeket tartson. Feltétlenül otromba túlzás volt a vád részéről azt állítani, hogy az ő beszédei révén lett Magyarországon egyre erősebb a zsidógyűlölet. Mégis, voltak beszédei, amelyekben — bármennyire is próbálta tagadni — voltak zsidóellenes megnyilvánulásai. Úgy tűnik, hogy ilyenekre főként egy-egy Hitler-beszéd zsidóellenes kirohanásainak visszhangjaként került sor, vagy ha a Volksbund gazdasági, szövetkezeti szervezkedése ütközött zsidó ellenállásba, vagy általában ha a náci-németellenes, Volksbund-ellenes zsidó hangulatkeltést tartották már tűrhetetlennek a „német győzelem" angolszász-barát ellendrukkerei részéről. Ez a volksbundista sajtó beszámolóiból is kitűnik, nemcsak a Bäsch által eleve koholmányoknak minősített csendőrségi jelentésekből, amelyeket szerinte azért készítettek, megrendelésre, hogy ártsanak neki. Pedig nem az antiszemita megnyilvánulásokra utalással lehetett neki ártani az akkori világban, hanem ha „fajgyalázó" viszonyára hívták fel a figyelmet. Erről azonban a csendőrségi jelentésekben nem volt szó; Bäsch Volksbundon belüli ellenfelei kezdték ennek híresztelését, amiről — mint a Gestapo tudomására jutott — Bäsch a miniszterelnökségen panaszkodott is. Rendőrségi és perbeli vallomásai során Bäsch megnevezte azokat a volksbundistákat, akik őt a „zsidónő-ügyben" feljelentették németbirodalmi felettes kapcsolatainál, és szólt arról, hogy feljárás is indulván ellene, mint használták fel az ügyet megzsarolására. A Volksbund-sajtóban közölt 1944. április 23-i bonyhádi nagygyűlési beszédében szerepelt „a világ zsidóságának harca ellenünk" kitételt azzal magyarázta, hogy éppen az ezzel való zsarolás következtében volt kénytelen azt bevenni beszédébe, amelynek szövegét a német követségnek előzetesen be kellett mutatnia. Azt állította a bíróság előtt, hogy beszédszövege egy részét — benne ezt a kitételt — nem mondotta el, a sajtó viszont a követség által kívánt és jóváhagyott teljes szöveget közölte, s ezt nem sikerült megakadályoznia. E kimagyarázással kapcsolatban arra lehet utalni, hogy Bäsch nagygyűlési beszédei szövegének előzetes bemutatásához az 1942. évi botrány óta valóban ragaszkodott a német követség, de — mint az erre vonatkozó német aktákból kiderül — azért, hogy a két kormány viszonya zavartalanságának érdekében mérsékelhesse Bäsch kelleténél harciasabb stílusát. Jagow követ dü-