Századok – 1996
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Vád; védelem; valóság. (Basch Ferenc a népbíróság előtt) VI/1393
BÄSCH FERENC A NÉPBÍRÓSÁG ELŐTT 1429 hősen kiabálva disznóságnak mondta a beszéde előzetes bemutatása ellen már 1943-ban tiltakozó Bäsch előtt ,,a magyar kormánnyal való jó viszonyt veszélyeztető" viselkedését.198 Bäsch vidéken mondott beszédei elsősorban a Volksbunddal szemben ellenséges „falusi potentátok" ellen irányultak. Tagadta, hogy alpári, ordenáré kifejezéseket használt volna bennük, mint amilyeneket a csendőrségi jelentések idéztek (pl. nekik ugrom és kiharapom a gégéjüket, csizmaorral mutatjuk meg nekik az utat, utolsó rakás trágya, stb.) Állítása szerint a magyar kormány ilyesmit nem is tűrt volna el, s eljárást indíttatott volna ellene. Valójában — az Elek községben mondott beszédéért — az ügyészség kezdeményezte is a bűnvádi eljárást, de mint magyar levéltári aktákból kitűnik, a magyar kormány úgy foglalt állást, hogy attól külpolitikai okokból el kell tekinteni.199 Bäsch azt is hangsúlyozta perében, hogy a nem megfelelő hangnemet használó, különösen a zsidók ellen uszító Volksbund-szónokokat megrendszabályozta - sok esetben úgy szabadulva meg az ilyenektől, hogy bevonultatta őket az SS-be. A leghangosabbakkal (Florian Krämer, Sepp Spreitzer) szemben azonban — mint mondotta — nem mert fellépni, mert ezek olyan belső ellenfelei voltak, akiktől nagyon tartott. A Bäsch ellen a Volksbund-sajtóval kapcsolatban emelt váddal szemben a vádlott azzal védekezett, hogy azt Goldschmidt, a népcsoportvezető helyettese irányította és felügyelte, ő csupán kiadója volt a Volksbund központi lapjának, a Deutsche Zeitung-nak, s az abból elébe tárt inkriminált cikkeket különben sem ő írta. A népbíróság azonban, mint rendkívüli bíróság, eleve túltette magát a sajtótörvény200 azon előírásain, hogy a sajtó közleményeiért elsősorban a szerző, másodsorban a felelős szerkesztő vonható felelősségre, s csak harmadsorban a lap kiadója. Minden tekintetben elsősorban Bascht tartotta felelősnek, s nem vette figyelembe azt sem, amit pedig a vádlott nagyon hangsúlyozott, hogy 1943-1944-ben már egy birodalminémet ellenőr (inspektor, felügyelő) közvetlen akarata érvényesült, akit azonban név szerint nem nevezett meg. Csakhogy az általa egyébként legjobb barátjának mondott, őt a „zsidónő-ügyben" fedező és védelmező Goldschmidt még németbirodalmi ellenőrtől nem korlátozott főszerkesztése idején is jelentek meg cikkek a magyar gazdasági és kulturális élet elzsidósodásáról, név szerint kiszerkesztve a bojkottálandó zsidókat, bár az uszítás „főszezonja" kétségkívül az ország német megszállása után következett, és a zsidók deportálásának szellemi alátámasztására szolgált.201 A vád azon állításával szemben, hogy a Volksbund sajtója a magyar közvéleményt is károsan befolyásolta, Bäsch azt hangsúlyozta, hogy a Südostdeutsche Rundschau címmel indított folyóirata a két nép barátságának elmélyítését szolgálta. Azt állította továbbá, hogy a Volksbund náci széllemben szerkesztett kalendáriumaira, amelyek anyagát a népbíróság ugyancsak kifogásolta, szintén nem volt semmi befolyása; az 1945. évre kiadott kalendárium pedig terjesztésre már nem is kerülhetett. A német megszállás előtt a magyar cenzúra volt az, amely bizonyos mértékben korlátozóan hatott a Volksbund-sajtóra, kihagyatva abból — nem utolsó sorban — éppen az uszító jellegű zsidóellenes cikkeket. A német levéltárakban számos jelentés található arról, hogy a magyar cenzúra a Volksbund sajtóját nem-
