Századok – 1996

Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Vád; védelem; valóság. (Basch Ferenc a népbíróság előtt) VI/1393

BÄSCH FERENC A NÉPBÍRÓSÁG ELŐTT 1427 ban nem volt Hitler-kép vagy bármiféle náci szimbólum, szép könyvtárában zsidó szerzők művei is voltak. Elképzelhetetlennek jelentette ki, hogy Bäsch antiszemita lenne vagy lett volna; jellemző apró momentumként említette, hogy például Ady Lédájának nála talált nővérét cigarettával kínálta, pedig tudta róla, hogy zsidó. Bäsch maga azt is nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a deportált zsidók elpusztításáról csak akkor szerzett tudomást, rádióból, amikor már Ausztriában tartózkodott. Volt kedvese vallomása szerint az Auschwitz-ról már korábban hallható híreszteléseket nem hitte, nem akarta elhinni. Igazoltnak látszik, hogy a kormánnyal folytatott tárgyalásaiban mindig „príma modorú" Bäsch

194

e körökben valóban sohasem zsidózott, de ebben az is szerepet játszhatott, hogy tekintettel volt a kormány német és magyar szélsőjobboldali körökben általánosan hangoztatott erős , judeo-plutokrata" befolyásoltságára a Magyarországon nagy többségében asszimiláns zsidóság gazdasági és szellemi hatalma részéről. A magyarországi „zsidókérdés megoldása" tekintetében, amelyről a politikában és a közéletben oly sok és heves vita folyt, ő azok táborába tartozhatott, akik a zsidók békés kivándorlását tartották kívánatosnak, s kapcsolatot kerestek és találtak a cionista irányzatú zsidóság képviselőivel, akik szembefordulva az asszimilációs irányzattal, a zsidóság elkülönülését akarták, s a Palesztinába való önkéntes kivándorlást propagálták. 1938 őszén az Imrédy miniszterelnököt támogató fiatal értelmiségiek 38-as Körének oszlopos tagja, a székely származású Mester Miklós és néhány cionista értelmiségi társaságában Bäsch maga is abba az irányba ösztönözte a második zsidótörvényt előkészítő Imrédyt, hogy az a zsidóságot nyilvánítsa nemzetiségi népcsoportnak: így eleget tehet a szélsőjobboldali követelésnek, hogy különíttessék ki a zsidóság „a nemzet testéből", de ugyanakkor biztosítson számára népcsoportjogokat, elejét véve az olyan erőszakos fellépéseknek, mint a németországi „Kristallwoche" világmegbotránkozást keltett brutális eseményei. A népcsoportjogi igények alapján kidolgozott Volksbund-alapszabályok jóváhagyására várva, nagyon is érdekelt volt Bäsch abban, hogy a népcsoport-elv a készülő zsidótörvényen keresztül is utat törhessen Magyarországon. Imrédy valóban a zsidóságot népcsoporttá nyilvánító és népcsoportjogokkal ellátó tervezetet terjesztett az azt tárgyaló parlamenti ún. zsidóbizottság elé, ám ott óriási ellenzés fogadta, mert joggal lehetett attól tartani, hogy a hazai nemzetiségek, elsősorban a német, saját népcsoporti követeléseik számára fogják azt kihasználni, mint precedenst. A magyarországi zsidóság asszimiláns nagy többsége tiltakozott a tervezet ellen, s kinyilvánította, hogy nem népcsoportjogot akar, hanem a már az első zsidótörvénnyel megtámadott állampolgári egyenjogúságának helyreállítását és védelmét. Az Imrédyt felváltó új miniszterelnök, Teleki, nem az elődje által lefektetett alapon hozta tető alá a második zsidótörvényt, s kijelentette, hogy népcsoport-elv alapján való szervezkedésnek senki számára nem ad teret.195 Ezek után Bäsch, a népcsoportszervezetnek szánt, de kultúregyesületté viszszanyesett Volksbund elnöke, a Nyilaskeresztes Párthoz fordult, amelynek az ekkor börtönben lévő Szálasi helyett tárgyaló vezetői — Hubay Kálmán és Vágó Pál — készséggel bevonták őt és helyettesét, Goldschmidt Györgyöt egy törvényjavaslatuk kidolgozásába, amely a magyarországi nemzetiségi kérdés népcsoport-