Századok – 1996
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Vád; védelem; valóság. (Basch Ferenc a népbíróság előtt) VI/1393
1420 TILKOVSZKY LÓRÁNT magyarországi német nemzetiség a magyar politikai nemzetegység más származású és anyanyelvű része, amelyet az ország határain belüli együttélés, az állami közösség határoz meg elsősorban, nem pedig a határokon túl nyúló népközösség.16 5 A főtárgyalási jegyzőkönyvek hitvallásszerű Basch-fejtegetéseket tartalmaznak arról, hogy mi az igazán konstruktív nemzetiségi magatartás, amelyet egy népéért felelősséget érző vezető, mint ő, egyedül követhetett: együttélés és nem elkülönülés, összhang, békés együttműködés a magyarsággal. Most hitet tett az együttélés, a szimbiózis mellett, holott abban korábban az asszimilációs veszélyt hangsúlyozták, és arra való hivatkozással szorgalmazták a népiségi elkülönülést szervezetileg is minden vonatkozásban. Korábban elképzelhetetlen kijelentése szerint erőszakos asszimiláció Gömbös óta már nem volt Magyarországon, a természetes asszimilációt pedig állítása szerint mindig is elismerte, disszimilálni egyáltalán nem akart. Ezzel szemben nemcsak hazánkban, hanem Németországban is szállóigeként idézték szavait arról, hogy ami valaha német volt, ismét németté kell lennie.16 6 Tagadta, hogy akár maga, akár egyáltalán Volksbund-körökben, a megvető „magyaron" elnevezéssel illették volna a magyar öntudatú németeket, jóllehet köztudott, hogy lépten-nyomon „népáruló" címkével látták el az ilyeneket, akikkel majd leszámolnak. A nemzetiségi kérdésről vallott felfogását és törekvéseit Bäsch az első világ- { háború után világjelenségként előtérbe került, s a Nemzetek Szövetségének is feladatává lett kisebbségvédelem körébe tartozónak jelölve meg, az európai szervezett nemzetkisebbségek kongresszusainak — valójában a népszövetségi kisebbségvédelem elégtelenségével szembeforduló — tevékenységével hozta kapcsolatba, amelyben a Versailles és Trianon következtében legnagyobb számú német és magyar kisebbségi szervezetek együttesen majorizálni tudták az európai kisebbségek ( e nemzetközi fórumát, és szoros együttműködésük hatékonyan befolyásolta annak határozatait. Bäsch hivatkozott arra, hogy maga is részt vett ilyen kongresszusokon a magyarországi németség képviseletében, de azt nem említette, hogy e képviseletet korábban Gratz és a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület más vezetői látták el, s Bäsch és kamerádjai őket szorították ki onnan, szívós erőfeszítéssel elérve, hogy Németország befolyására őket fogadják el egyedül jogos magyarországi német képviseletnek.167 Továbbá teljesen megtévesztő módon olyan benyomást igyekezett Bäsch kelteni, hogy későbbi pályafutása során is a nevezett kongresszusok szellemében tevékenykedett, holott a tények azt mutatják, hogy amint Hitler a maga népcsoportpolitikáját állította a már korszerűtlennek tartott és elhalt nemzetiségi kongresszusok helyébe, Bäsch is ehhez igazodott az 1940-es években. A vád állításai ellenében Bäsch azt hangoztatta, hogy nem élt vissza a bécsi egyezmény által kínálkozó lehetőségekkel. Nem követelődzött a kormánnyal szemben, és nem is fenyegetődzött azzal, hogy az egyezmény szabotálása miatt az országot szétverheti a német birodalom.168 Tagadta, hogy Németországba is eljuttatott panaszok áradatával zsarolni igyekezett volna a kormányt, holott néhány évtized múlva sorszámozott panaszokra derült fény.16 9 A perben kihallgatott tanúk szerint a magyar miniszterelnökkel, miniszterekkel, főtisztviselőkkel szem-
