Századok – 1996
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Vád; védelem; valóság. (Basch Ferenc a népbíróság előtt) VI/1393
BÄSCH FERENC A NÉPBÍRÓSÁG ELŐTT 1419 Pintér (Binder) László által vezetett Magyarországi Német Népművelődési Egyesület is. A Volksbund jóváhagyott alapszabálya idézésével bizonygatta az egyesület ártalmatlanságát. Egy, a hatályos egyesületi jognak megfelelő egyesületnek volt az elnöke; jogai, hatásköre semmiben sem haladta meg egy egyesületi elnök szokásos jogait és hatáskörét. A Volksbundba is önkéntes volt a belépés, és ugyanúgy ki lehetett lépni belőle. Őt nem Németországból állították a Volksbund élére, hanem a közgyűlés választotta meg demokratikusan, s állítása szerint az választotta meg további három évre is. A népbíróság előtt tett vallomása szerint igaz ugyan, hogy a benyújtott alapszabálytervezetet annyira megnyirbálták, hogy csak egyharmada maradt meg, de ezért nem neheztelt, mert bírta a kormány ígéretét, hogy a következő években apránként bővítheti majd működési körét, s ez összhangban volt türelmes saját „generációs tervével". Bäsch valódi reagálása azonban — mint a budapesti német követnek a bíróság által nem ismert jelentéséből kitűnik — kényszeredett tudomásulvétele volt annak, hogy Németország ez idő szerint nem akaija tovább feszíteni a húrt, s így Bäsch — mint a követnek mondotta — kész „a kormánnyal mintegy fegyverszünetet kötni", meghozva azt az áldozatot, hogy ezzel is „a birodalom politikáját szolgálja, amely súlyt helyez a magyar kormánnyal való jó viszonyra".162 Bäsch népbíróság előtti védekezése szerint nem az ő ötlete volt, hogy a Volksbund, ez a népiségvédelmi kulturális egyesület, népcsoportszervezet legyen, a magyarországi németség kizárólagos reprezentánsa; hogy népcsoport-autonómia kiépítésére törekedjék,163 hogy elnökét népcsoportvezetőnek titulálják. Németország kívánta így szervezni a külföldi német kisebbségeket, így a magyarországit is, s a magyar kormány felelőssége volt, hogy a magyarországi németség feje felett, tudta nélkül, a németbirodalmi kormánnyal egyezkedve, utat nyitott ennek a Magyarország szuverenitását szerinte is sértő, a hazai németséget kiszolgáltatott helyzetbe hozó idegen befolyásnak. Állítása szerint Bäsch azonnal tudomására hozta a miniszterelnökségnek mélységes megdöbbenését emiatt, miközben a népbíróságnak nem volt keze ügyében a magyarországi német népcsoportvezetőség sajtó útján is közzétett hálanyilatkozata, amelyben kifejezte köszönetét Hitler Adolfnak, valamennyi német vezérének, hogy a magyar kormánnyal elfogadtatott 1940. augusztus 30-i bécsi egyezmény folytán „láthatóan is védura és oltalmazója lett a magyarországi német népcsoportnak".164 Bäsch nem vonta kétségbe, sőt maga is hangoztatta a népbíróság előtt, hogy az egyezményt rákényszerítették a Teleki-kormányra, mégis még ő vádolta azt azért, hogy az egyezmény megkötésébe belement. Szóhasználatát ezúttal a magyar felfogáshoz igazította: nem népcsoport-egyezményt emlegetett, hanem a második bécsi döntés kiegészítő jegyzőkönyveként szereplő pótszerződést, s a magyarországi németségről a per egész folyamán tudatos következetességgel mint nemzetiségről beszélt, holott a Volksbund ezt a kifejezést perhorreszkálta, s a népcsoport kifejezés használatához ragaszkodott. A népcsoport kifejezést Bäsch most kerülte, mert ekkor még e mára már a nemzetközi jogban általánosan elteijedt kifejezés olyasféle politikai értelme dominált, hogy pl. a 80-100 milliós egységes német nép Magyarországon élő csoportjáról van szó, amelynek ügyeibe — az érdekében történő szótemelésen túl — a „törzsnép", „anyanép" országa jogosult beavatkozni is. Ezzel szemben pl. a
