Századok – 1996

Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Vád; védelem; valóság. (Basch Ferenc a népbíróság előtt) VI/1393

BÄSCH FERENC A NÉPBÍRÓSÁG ELŐTT 1417 tiltakozó akciótól. A történetkutatás csak megerősítheti azt a véleményt, hogy az össznémetség szolidáris kiállása a német népiségvédelem mártírjának tekintett Bäsch mellett, a — rosszindulatú és rövidlátó — magyar nemzetiségpolitika ellen, áthangolta Bäsch korábbi mentalitását és megváltoztatta magatartását; az a körülmény pedig, hogy a börtönből való időelőtti szabadulását a német kormány és diplomáciája fellépésének köszönhette, döntő módon befolyásolta a tekintetben, hogy elkötelezettséget érezzen Németország iránt, amit annak Magyarországgal kapcsolatos politikája egyre jobban kihasználhatott.156 A népbírósági tárgyalás során behatóan foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogyan viselkedett Bäsch e három bírói fórumot megjárt, évekig tartó korábbi nerazetgyalázási pere időszakában. Ekkor már főtitkára volt a Magyarországi Német Népmüvelődési Egyesületnek; e tisztségéből az elnök, Gratz Gusztáv függesztette fel a jogerős ítélet megszületéséig, azon felháborodás — és a kormány befolyása — hatására, amelyet az 1935. évi országgyűlési választásokon való ellenzéki fellépése és ekkor kifejtett agitációja váltott ki. Bäsch tagadta — a tanúnak megidézett Gratz távollétében —, hogy Gratz kifogásolni valót talált volna eddigi tevékenységében, s hogy a magyarországi népinémet mozgalom radikálisai közé tartozott volna, akiknek harcias modorú fellépését pedig Gratz tényleg erősen helytelenítette és károsnak minősítette.157

Azt elismerte, hogy felszólításának az önkéntes távozásra nem kívánt eleget tenni, s tisztségéből az egyesület végrehajtóbizottságának ülésén távolították el. Elismerte, hogy ezután híveivel Népinémet Bajtársak (Volksdeutsche Kameradschaft) elnevezéssel önálló szervezkedésbe kezdett, amelyet maga is illegálisnak mondott annak idején, de nem abban az értelemben, hogy működése törvényellenes lett volna. Régi rivalizálását Kussbachhal, aki apósa, Bleyer halála után az egyesület ügyvezető alelnöke lett, igyekezett homályban hagyni a bíróság előtt, azt állítva, hogy egyoldalúan az üldözte őt. Tény, hogy Kussbach leleplezései Gratz és rajta keresztül a magyar kormány előtt, a Basch-csoport tevékenységének németországi titkos finanszírozása tekintetében, kínos helyzetbe hozták Bascht, aki egyfelől Rothen egy ösztöndíjak kezelésével kapcsolatos sikkasztási ügyére próbálta redukálni az egész kérdést, másfelől mindent elkövetett, hogy a magyarországi németséget támogató németországi köröket meggyőzze Kussbach aljas árulásáról, és a kamerádok további pénzelésének szükségességéről.158

A tárgyalásra tanúként megidézett, de szintén meg nem jelent Kussbachról megvetően nyilatkozott, Gratzról azonban a legnagyobb tisztelettel, azt hangsúlyozva, hogy hozzá való viszonya sohasem volt ellenséges, jóllehet nézeteik különböztek, hiszen Gratz az asszimiláció híve volt. Ez így persze leegyszerűsítés, mert Gratz, aki az önkéntes asszimilációt mint természetes folyamatot elismerte, az erőszakos magyarosítást elítélte, és ennek megfelelően a névmagyarosítás erőszakolása ellen tiltakozó Bäsch „nemzetgyalázási" perében hozott ítélet ilyen természetű indokolását is helytelenítette. Bäsch valójában nem tisztelte azonban Gratzot, hanem ismételten denunciálta kapcsolatai révén a hitleri Németországban, többek közt mint legitimistát, Anschluss-ellenest, liberálist, zsidóbarátot, aki ilyképpen nem méltó, hogy egy német egyesület élén álljon.159 Hamarosan el is jött az ideje, hogy a német kormány és diplomáciája Gratz elejtését követelje, s a Kameradschaft elismerését a magyarországi németség egyedül