Századok – 1996
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Vád; védelem; valóság. (Basch Ferenc a népbíróság előtt) VI/1393
1416 TILKOVSZKY LÓRÁNT világháború után megszállt, majd elszakított területről Magyarországra jött, hogy itt folytasson egyetemi tanulmányokat, magyar-német szakos középiskolai tanári oklevelet s doktorátust szerezve. Eközben a budapesti híres Eötvös-Kollégium növendéke volt, s novella- és regénykísérleteivel azt ambicionálta, hogy magyar író legyen. Kollégiumi tanára, az asszimilánsokat a magyar irodalomból kitessékelni, illetve attól távol tartani akaró Szabó Dezső azonban elkedvetlenítette, ugyanakkor a budapesti egyetem germanista professzora, Bleyer Jakab felkeltette érdeklődését a magyarországi németség iránt, bevonta az annak kulturális felemelését célzó munkába, s hamarosan kulturális titkára lett a Bleyer ügyvezetésével múködő, 1924-ben alapított Magyarországi Német Népművelődési Egyesületnek. Német öntudatra ébredése és élénk részt vállalása az öntudatosító kulturális munkában, legkevésbé sem hozta őt konfliktusba a magyar nép iránti szeretetével, a magyar kultúra tiszteletével, a magyar hazához való ragaszkodásával. Azonban — ez egyes tanúvallomásokban is hangot kapott — sokan eleve károsnak tartottak minden nemzetiségi öntudatosító tevékenységet. Bäsch nem tagadta, hogy elégedetlenség támadt benne a magyar nemzetiségpolitikával szemben, hiszen másutt, így a szomszédos országokhoz csatolt területeken, sokkal szabadabban és szervezetileg teljesebben fejlődhetett a német kisebbség. Anyai részről svájci német rokonainál időzve pedig nagy hatással volt rá a nemzetiségi kérdés ottani kezelése. Idehaza kifogásolták azonban a svájci minta iránti lelkesedését, s utóbb be is látta, hogy az sajátos történeti fejlődés eredménye lévén, Magyarországon nem alkalmazható. Ausztriában egy katolikus jellegű német népművelési tanfolyamon vett részt, ezt csak rosszindulatú elfogultsággal tekinthették itthon pángermán agitátorok képzésének. Németországi tanulmányairól, amelyek során kapcsolatban volt már a weimari köztársaság időszakában a külföldi németséggel foglalkozó szervezetekkel, teljességgel hallgathatott, mert a bíróságnak erre vonatkozóan nem voltak információi. Münchenben — mint az ottani magyar konzul annak idején jelentette — egy egyébként mértéktartó előadást is tartott Bäsch tanárjelölt a magyarországi németség helyzetéről, jellegzetes módon arra figyelmeztetvén azonban hallgatóságát, hogy az államközi német-magyar barátság érdekeiért nem szabad áldozatul dobni a jogaiért küzdő magyarországi németséget.154 Bäsch életútjának ezt a kezdeti szakaszát a bíróság nem találta kifogásolhatónak, sőt a magyarsághoz fűződő viszonyának ekkori megnyilvánulásait a továbbiak megítélése szempontjából az enyhítő körülmények közé sorolta. Az első törést egy 1933-ban tartott beszédében látta, amelyben a névmagyarosítás erőszakolása ellen szólalt fel, s ezzel kapcsolatban a magyar nemzet gyalázása címén harmadfokon is többhónapi börtönbüntetésre ítélték. A népbíróság nem bocsátkozott az egykori nemzetgyalázási büntetőper indítékainak és lefolyásának, az ítélet indokoltságának vizsgálatába, hanem súlyosbító körülménynek vette Bäsch ennek folytán büntetett előéletét, s nem reagált az ő azon észrevételére, hogy rehabilitálták őt ebben az ügyben a Teleki-kormány kezdeményezésére.155 Sokkal inkább foglalkoztatta a kihallgatókat majd a bíróságot a Bäsch arcképét viselő, a VDA által kibocsájtott és világszerte terjesztett levélzáró propagandabélyegek ügye, amelyért az éppen börtönbüntetését töltő Bäsch tényleg nem volt felelős, ám — állításával ellentétben — nem határolta el magát a védelmében szervezett
