Századok – 1996
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Vád; védelem; valóság. (Basch Ferenc a népbíróság előtt) VI/1393
BÄSCH FERENC A NÉPBÍRÓSÁG ELŐTT 1409 Volksbundba; Zombori pedig egyszerűen alkoholista. Gratzról — mint a német mozgalom tekintetében eszmei ellenfeléről — a legnagyobb tisztelettel beszélt; Bárdossyt félelmetesen erőteljes érvelésű politikusnak jellemezte, akivel nehéz volt tárgyalnia. A felolvasott Szálasi-féle nyomozati vallomásra a köztük lévő konfliktusok hangsúlyozásával reagált. A Szegedy-Maszák féle nyomozati vallomással kapcsolatban főleg egy ott említett — államellenesnek minősített — kijelentésének leleményes kimagyarázására fordított nagy energiát. Miután Bäsch védője, Dr. Wenczel, a bizonyítás kiegészítése iránt nem terjesztett elő indítványt, Gálfalvy tanácsvezető bíró befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást, s átadta a szót Dr. Aczél népügyésznek. О — mint a jegyzőkönyv rögzíti — „a módosított vádját minden vonatkozásban fenntartja, és kéri, hogy a népbíróság vádlottat a legsúlyosabb büntetéssel sújtsa." Ezt követően Dr. Gyöngyösi politikai ügyész „kéri, hogy a népbíróság ítéletének meghozatalánál mérlegelje azt, mivé lett volna az ország, ha a német imperializmus győz a világ demokratikus hatalmai felett, mivé lett volna az ország, ha mindaz megvalósult volna, amit a német imperialista körök és itteni csatlósaik a fegyveres felkeléstől a kémkedésig, és a kulturális eszközök felhasználásától terrorcselekményekig menő minden eszközzel megvalósítani igyekeztek". Ezzel szemben Dr. Wenczel védő azt kérte, hogy „a népbíróság vádlottat a vád mellőzésével a terhére rótt vád és következményei terhe alól felmentse; amennyiben ez nem történhetnék meg, a legenyhébb büntetéssel büntesse". Ezután került sor Bäsch másfél órás beszédére az utolsó szó jogán. Ezúttal is lényegében azt ismételte meg, amit magáról és az általa vezetett Volksbundról a politikai rendőrségen, a népügyészségen, s itt is, a főtárgyalás első napján — szintén összefüggően — már előadhatott. Fejtegetéseit érdemileg nem befolyásolták a bizonyítási eljárás során elhangzottak. Ezúttal is következetesen hangsúlyozta, hogy egyaránt kötődött magyar hazájához és (hazai) német népéhez, de annyit elismert, mint „talán egyetlen bűnét", hogy a hangsúly az utóbbi irányba tolódott el. Ezúttal is azzal érvelt, hogy a körülmények foglya volt: „Beismerem, hogy sodródtam, nem voltam mindig az, aki lenni akartam." Bizonyára nem is tudva, hogy a Népbírósági Közlöny január 5-én megjelent száma „A leszámolás órája" címmel Ilja Ehrenburg cikkét közölte a háborús bűnösök feletti ítélkezés jogosultságáról,124 épp reá hivatkozva beszélt Bäsch arról, hogy a háború kegyetlenségei után bármily nehéz is megtalálni az emberi megértés nyelvét, előbb-utóbb el kell jönnie a megbocsátás és megbékélés idejének. Addig azonban a német népnek vezekelnie kell. A magyarországi németség is „vezekel, ha kell", de olyan bűnhődést, mint a kitelepítés, „ez a kis nép nem érdemelt meg". Most már tudja, hogy „hosszú oszlopokban el fognak indulni százezrek és százezrek a nagy vezeklések, a nagy bűnhődések országába", Németországba, ahol éhínség, munkanélküliség, vagy csak éhbérért vállalható munka vár reájuk. (Az előző napi, január 16-i lapok adtak hírt a régóta szóban forgó és előkészített kitelepítési akció megindulásáról).125 A január 18-i, negyedik tárgyalási napon került sor ítélethirdetésre.12 6 A tanácsvezető bíró felolvasta az ítélet rendelkező részét, amely szerint a vádlott bűnös a neki felrótt háborús és népellenes bűnökben, s ezért a bíróság „összbün-
