Századok – 1996

Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Vád; védelem; valóság. (Basch Ferenc a népbíróság előtt) VI/1393

1410 TILKOVSZKY LÓRÁNT tetésül halálra ítéli. Elítéli továbbá mellékbüntetésül vagyonának elkobzására, és amennyiben a halálbüntetés nem hajtatnék végre, politikai jogai gyakorlatának tíz évi felfüggesztésére". Kötelezte továbbá a bűnügyi költségek megtérítésére a magyar államkincstárnak. A tárgyalás jegyzőkönyvéhez csatolt ítélet igen terjedelmes indoklási részét csak „lényeges tartalmának szóbeli előadásával" ismertette Dr. Gálfalvy. Eszerint a vádiratban foglaltakat a bíróság minden tekintetben kellőképpen bizonyítottnak találta, ugyanakkor nem találta elfogadhatónak a vádlott védekezését, amelyet az ítélet ezen része hasonló tömörséggel — mégis meglehetős teijedelmességgel — foglalt össze. Ezután egyfelől enyhítő, másfelől súlyosbító körülményekre mutatott rá az ítélet indoklása: „A büntetés kiszabásánál a népbíróság enyhítő körülményként mérlegelte azt a körülményt, hogy a vádlott eleinte a hazai németség kulturális életének emelésére törekedett és a politikai síkra csak a német nemzetiszocializmus megerősödése után sodródott, továbbá az egyes kérdésekben tanúsított mérsékletet, végül, hogy bizonyos fokig a nemzetiszocialista életformának a Volksbundba való átültetését mellőzte, és hogy elgondolásait és cselekedeteit többé-kevésbé a német birodalmi vezetők kényszere alatt hajtotta végre. Ezzel szemben súlyosbítónak tekintette a halmazatot, büntetett előéletét, és különösen azt a huzamos, hosszabb időn át kifejtett tevékenységét, melynek az lett a következménye, hogy a nemzetiszocialista világnézetből fakadó életszemlélet a magyarság széles rétegeiben talajra talált és abban az a meggyőződés lett úrrá, hogy Magyarországnak a német háborús célkitűzések szolgálatában kell állani, ez pedig Magyarország romlására, csaknem elpusztulására vezetett. Mindezek figyelembevételével a népbíróság úgy találta, hogy a vádlott bűnösségével, cselekményének alanyi és tárgyi súlyával a rendelkező részben írt legsúlyosabb büntetés áll arányban."12

7 Dr. Aczél népügyész tudomásul vette az ítéletet. Bäsch viszont „fellebbezést jelent be az ítélet ellen, annak enyhítése végett". Kirendelt védője, Dr. Wenczel, csatlakozott a védence által bejelentett fellebbezéshez, de nemcsak enyhítés végett, hanem „fellebbezést jelent be a bűnösség kérdésében is", és a fellebbviteli bíróságtól szóbeli tárgyalást kér. A fellebbezési kérelmeket a bíróság elfogadta, s elrendelte az ügyiratok felterjesztését a Népbíróságok Országos Tanácsához. Dr. Aczél népügyész indítványára a bíróság elrendelte Bäsch előzetes letartóztatásának meghosszabbítását az ítélet jogerőre emelkedéséig. Ezután a tanácsvezető bírónak a halálraítélthez intézett kérdésére, hogy folyamodik-e kegyelemért, Bäsch igennel felelt, s kérelméhez védője is csatlakozott, akinek három napon belül kell benyújtania a kegyelmi folyamodványt. Ezt követően Dr. Gálfalvy berekesztette a nyilvános főtárgyalást, és azonnal megnyitotta az általa vezetett tanácsnak nem-nyilvános ülését, a kegyelmi kérdésben. Ezen mind Dr. Aczél népügyész, mind Dr. Gyöngyösi politikai ügyész úgy nyilatkozott, hogy „halálra ítéltet kegyelemre méltónak tartják, mert vádlott egész tevékenysége alatt tanúsított magatartása a kegyelmi tény elnyerésére méltó alapul szolgál". Távozásuk után zárt ülésen került sor a tanács laikus népbíráinak szavazására. Bolgár Menyhért (FKP), László Géza (PDP), Faludi György (SzDP), Püspöki Sándor (NPP) a „halálraítéltet kegyelemre ajánlja, mert az enyhítő kö-