Századok – 1996
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Vád; védelem; valóság. (Basch Ferenc a népbíróság előtt) VI/1393
1408 TILKOVSZKY LÓRÁNT nemzetiszocialista, sőt rettegett a német náciktól, akiktől azonban nem volt ereje és módja szabadulni. Ezzel szemben Bäsch szerepének megítélése szempontjából valósággal koronatanú lett Birkás Géza, aki a nagy rendszerváltás után is osztálytanácsos maradt a miniszterelnökségen, s aki tanúvallomásában igen alapos elemzést nyújtott. Incze Péter, a miniszterelnökök mindenkori személyi titkára Bäsch arra történt hivatkozását cáfolta, hogy a magyar kormányfők bizalmát élvezhette. Endre László nem vonta kétségbe Bäsch államhűségét, csupán bizonyos problémákra utalt a Volksbund és a magyar közigazgatás, közoktatás viszonylatában. Tartsányi jellegzetes rendőrtiszti tanúvallomása főleg az annak idején általa ellenőrzött volksbundista rendezvények náci külsőségeiről szólt. Különös érdeklődés kísérte Veesenmayer és Winkelmann tanúvallomását, mert ők az ország német megszállása utáni időszakban állottak kapcsolatban a német népcsoportvezetővel, s érdekesen nyilatkoztak a tekintetben, hogy Bäsch nézetei és cselekedetei mennyiben voltak összhangban a német nemzetiszocializmussal és a német birodalom vele, mint népcsoportvezetővel szembeni elvárásaival. Veesenmayer és Winkelmann tanúkihallgatása ezúttal is — mint a politikai rendőrségen — Dr. Balassa Erik rendőrőrnagy, felesketett hites tolmács közreműködésével történt.122 A nyílt főtárgyaláson elhangzott ezen tanúvallomások lényegében egybehangzók voltak a politikai rendőrségen — (Spieler Klára esetében az ügyészségen is) —jegyzőkönyvbe vett vallomásaikkal. A népügyész, a politikai ügyész, a laikus bírák, s a vádlott kérdéseket intéztek a tanúkhoz, vallomásaikkal kapcsolatban. A Birkás, Veesenmayer, Winkelmann tanúvallomásainak tulajdonított fontosságot mutatják Dr. Aczél és Dr. Gyöngyösi kérdései; laikus népbírói oldalról Birkás és Mester kapott kérdést. A vádlott, Bäsch — az egyedüli Hóman kivételével — valamennyi vallomáshoz észrevételeket fűzött, a tanúkhoz kérdéseket intézett, hogy állításaikat kiigazítsa vagy egyenesen cáfolja, illetve a mellette szóló momentumokat a tanúkkal válaszaikban tovább nyomatékosíttassa, kiszélesíttesse. Tartsányival szembesítésre került sor, eredménytelenül. A tanúk megesketése — indítvány hiányában — csak Tartsányi és Birkás esetében történt. A főtárgyalás harmadik napján, január 17-én,12 3 folytatódott a bizonyítási eljárás. Az e napra megidézett tanúk azonban nem jelentek meg: a jegyzőkönyv szerint „előállításuk nagy akadályokba ütközik". Erről csak annyit tudunk, hogy Szegedy-Maszák, miután kinevezték Magyarország washingtoni követének, már elutazott állomáshelyére, Bárdossy pedig „időközben elhalálozott": a népbíróság jogerős ítélete alapján január 10-én kivégezték. Tanúmeghallgatások helyett 7 nyomozati tanúvallomást olvasott fel a tanácsvezető bíró, amelyeket Pataky, Kussbach, Szegedy-Maszák, Krump, Zombori, Gratz, Bárdossy annak idején a politikai rendőrségen tett, illetve a bizonyítás kiegészítésére — népügyészi indítványra — nyolcadikként Szálasi tanúvallomását is. Kérdéseket tehát nem volt kihez feltenni; a vádlott viszont valamennyi felolvasott tanúvallomásra észrevételt tett, Patakyé kivételével. Kussbach állításait, aki őt „állandóan üldözte", teljesen valótlanoknak mondotta, és ellene fordította vissza a nemzetiszocialista németbirodalmi kapcsolatok vádját; Krump személyével kapcsolatban megjegyezte, hogy ő valójában egy „megtért bárány", aki végül is bekéredzkedett és felvételt nyert a
