Századok – 1996

Közlemények - Gángó Gábor: Thiers; Engels és a kereszténység szelleme. Eötvös József a pauperizmusról I/129

140 GÁNGÓ GÁBOR keztek, jelentősen csökkent, anélkül hogy az új résztvevők többet kaptak volna a szerencse lehetőségénél, sőt ezt is csak igen csekély valószínűséggel, a szerencsevadászatban részt vevők nagy száma miatt. Ha mármost azt tekintjük, amit a nép a francia forradalom következtében reményekben nyert, akkor nem titkolhatjuk el, hogy a nyereség végtelen nagy volt: ahogy korábban a nép általában mindenből ki volt rekesztve, úgy most általában mindenre képessé vált. Egészen máshogy fogunk ítélni azonban, ha figyelmünket a nép gyűjtőfogalma helyett az egyes individuum helyzetére fordítjuk; akkor mindenképp el kell ismernünk, hogy az egyes ember reményeinek köre nem abban a mértékben tágult ki, mint első pillantásra tűnik. Nem csak azért, mert az egyes ember a korábbi viszonyok közepette—még ha magas célra tört is—nem volt annyira reményvesztett, mint amennyire rendszerint hisszük, hanem azért is, mivel az államgépezet nagyobb rendje és szabályossága miatt most szélesebbé vált azon emberi tevékenységek köre, melyek eredménye kiszámítható, viszont az előre nem látható dolgok köre — amely épp a reménnyel függ össze — ugyanebben a mértékben összeszűkült. Nagy tévedés, és azon fő okok egyike, melyek miatt oly kevéssé értjük a múltat, az a feltételezés, hogy a középkorban a kiemelkedő tehetség vagy képesség, ha magasabb születés nem társult hozzá, senkit sem segített dicsőséghez vagy jóléthez. A nemesség egyfajta kasztrendszert alkotott, aminek jó néhány, a rendszertől elválaszthatatlan káros következménye volt, de sohasem volt zárt, tehát nem rendelkezett a kasztrendszerek fő ismertetőjegyével és egyszersmind legnagyobb hibájával Csak így érthető, hogyan lehetséges, hogy egy társadalomban, ahol egy osztály korlátlan hatalommal rendelkezett, a nem nemeseket kizárták ugyan a kormányzásból és a magas állásokból, ám keleti stagnálás mégsem volt tapasztalható; sőt a kaszturalom ideje egyúttal a nagy, töretlen előrehaladás ideje is lehetett. Ha az egyház a korábbi évszázadokban—alapelveinek ellenére—el is tűrte, hogy a szabadok és nem szabadok közötti házasság érvénytelennek nyilváníttassék, a keresztény államok akkor sem mentek soha oly messzire előítéleteikben, hogy a férfiak nemessége nem-nemesekkel való házasságuk miatt elveszett volna. De még ha ettől teljesen elvonatkoztatunk is, a királysággal együtt járt a nemesség adományozásának joga, melynek akkori és jelenlegi alkalmazása révén lehetetlenné vált a nemesség teljes elszigetelése. Ha nem egészítődne ki folyton más osztályok kiváló erőivel, a nemesség Európát Indiához hasonló állapotok közé juttatta volna, vagy már nem is létezne. Épp azok által létezik és erősödik, akiknek befogadása ellen állandóan hadakozott: a felkapaszkodottak által. Ott tartotta fenn magát a legtovább, ott lett a leghatalmasabb, ahol e felkapaszkodottak száma a legmagasabb, ahol az érdem általi felemelkedésnek a legkevesebb akadályt gördítették az útjába: Angliában. A francia forradalom a polgári egyenlőség alapelvével mindenki számára megnyitotta az utat a dicsőség és a hatalom felé, ám ezen utak a korábbi viszonyok között sem voltak mindenki előtt elzárva Ha azok számát, akik alacsony állásból törtek fel magas állami hivatalnokságig akkoriban, midőn a dolgok új rendje Franciaországban nyugalmasan haladt előre, öszszevetjük hasonló esetekkel, amelyek ugyanakkora időtartam alatt a régi rendszerben történtek meg, akkor az újkor minisztereinek és államtanácsosainak hosszú sorában a korábbi helyzethez képest alig találunk több olyan személyt, aki nem született arisztokrata.