Századok – 1996

Történeti irodalom - A megszelidített fény. Müller Miklós (Ism.: Rozsnyai Jenő) V/1335

1336 TÖRTÉNETI IRODALOM lehetetlen börtönviszonyok, amelyeket közeli-öl ismert meg. Őt magát lecsukták, barátai szabadították ki. Müller 7 évet töltött Tangerben. A marokkói város a menekültek és ügynökök valóságos Bábele volt akkoriban. A művészi felfogás, amit egész életében követett, itt teljesedett ki: tájak emberekkel, a munka, a hétköznapok világa; elutasítja a tekintélytiszteletet, vonzódik a szellem kiválóságaihoz. (Az erdetileg spanyol szöveget Csikós Zsuzsa és Komlódi Zsuzsa fordította magyarra.) Müller Miklós élettörténetének további részét José Girón, az Oviedói Egyetem tanára írta meg „Két felvétel között" címmel. Az életút további állomásait a folyóiratokban publikált és albumokban összegyűjtött művek jelzik. A „Revista de Occidente", „Mundo Hispánico", az „Espana exporta" című lapok hozták meg a hírnevet, szereztek neki barátokat. Girón a művésszel folytatott hosszú beszélgetéseit is hasznosítja. Müller Miklósnak 1972-ben volt az első kiállítása Budapesten „Spanyol antológia" címmel. Ez csak erősítette a vágyat, hogy hidat építsen szülővárosa Orosháza és Andrín között. A kis helység 9 óra autóút Madridtól, menedék pihenő és munkahely. A mester már nem veszi kézbe a kamerát, inkább a kiállításaival törődik, lapokat olvas, barátaival telefonon beszélget. Az előszóból azt is megtudhatjuk, hogy Nicolás Müller életműve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt sem. Orosházán 1989-ben Lengyel András szerkesztésében könyv jelent meg „Egy nagy magyar fotográfus: Müller Miklós" címmel, mely magyar korszakát mutatta be. Anderle Adám személyes beszélgetéseket, Müller személyes levéltárát felhasználva, a spanyolországi fotótörténeti kutatásokat is használva, a „Fény és pillanat" címmel munkásságának fotótörténeti jelentőségét elemzi, s helyezi el Müller müvét a spanyol fotótörténetben. Anderle Ádám egyik módszere az összevetés a másik híres művésszel, Juan Gyenessel. A két azonos korú, azonos indulású, indíttatású magyar-zsidó fotós világképét elemzi, különbségeiken keresztül mutatva be Müller fotóművészetét. Müllert a dolgozó ember érdekli. Már korai, Magyarországon készült művei is többnyire szegényeket, kubikusokat, parasztokat, munkájuk alatt görnyedő, elgyötört, a szó esztétikai értelmében véve nem szép embereket mutatott. A népi írók mozgalmának nagy tette a a nép életének bemutatása. A „Viharsarok" és más szociográfiát az írók szövegei mellett Müller nagy hatású szociofotóit is megőrizték. Világképe a harmincas évek Magyarországát őrizte meg, témaválasztásában „szociofotós" maradt választott hazájában is. Juan Gyenes vele ellentétben — írja Anderle — nem riadt vissza az olcsó megoldásoktól sem. Müllert a szellem nagyságai érdekelték, portréin minden póztól mentesen, (rendszerint munka közben) mutatja például az írókat, Azorínt, Pio Báróját, Ramón Meméndez Pidalt, Ortega y Gasset-et, Vicente Aleixandrét, a történész Eugen D'Orsot. Gyenest a hatalom és presztízs érdekli — államfőket, és exuralkodókat, a spanyol arisztokráciát fotózta szívesen. A „Társaság" fotósa. Munkásságának értékesebb és művészi része a színházi élet, a művészek, a protokoll érdekes pillanatait is megörökítette. A két világháború közötti magyar úri „neobarokk" értékszemélet jelenik meg nagy mesterségbeli tudással kidolgozott képein. Anderle úgy látja, Müller jelentősége az, hogy a spanyol fotózásban a „neopictorialismo tardio" stílusát elutasítva a szociofotó szemléletét hozta el a spanyol fotózásba. A könyvet a magyar kiadásban 12 kép egészítette ki. Ennek a szegedi JATE és az Oviedói Egyetem közös vállalkozásaként készült munkának spanyol változata 1995-ben jelent meg Oviedóban. A könyv jelentősége kettős: megismerteti Müller egész életművét a spanyol nyelvű olvasóval, a 83 évébe lépő művész munkásságával. Másrészt monografikus jellege miatt fotótörténeti jelentősége van a 167 fényképet, a szerző életében szervezett összes tárlatok jegyzékét, a kritikákat, bibliográfiát, levélmásolatokat is tartalmazó könyvnek. José Girón a magyar kötetben közreadott fejezetet egy újjal egészíti ki a spanyol kiadásban. Ezen túl a spanyol kötet a magyar változat fejezeteit tartalmazza. A „Conversaciones en Andrin"ban (Beszélgetésen Andrínban) a művész életrajzának spanyol fejezetéről olvashatunk. Magyar, spanyol és angol nyelvű dokumentáció, fotóanyag, kiállításairól írott újságcikkek adják a beszélgetés alapját. A képek a szöveggel kiegészítve páratlan élményt nyújtanak. Az olvasó érdekes kultúrtörténeti monográfiát vehet kezébe. Rozsnyai Jenő