Századok – 1996
Történeti irodalom - Zounuk (Ism.: Kratky Tamás) V/1337
1337 TÖRTÉNETI IRODALOM ETYMOLOGISCHES WÖRTERBUCH DES UNGARISCHEN Hrsg. Loránd Benkő. Band II. Lieferung 4-6. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994-1995. 795-1683 о. A MAGYAR NYELV ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA Folyóiratunk 1994. évi 1. száma ismertette a magyar nyelvtudomány e reprezentatív vállalkozásának, a negyedszázaddal ezelőtt kiadott A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz) megújított, német nyelvű változatának első kötetét. Az első kötetet példamutató tervszerűséggel két év alatt, három vaskos füzetben (Lieferung-ban) követte a második kötet. Ezzel a munka tulajdonképpen befejeződött, bár remélhetőleg idővel ezt is követni fogja, mint annak idején a TESz három kötetét, egy mutató-kötet. Jól végiggondolt, következetesen szerkesztett munka esetében természetes, hogy a második kötet jellemzői azonosak az elsőével, hiszen a főszerkesztő és munkatársai is azonosak a két kötetnek. Nem akarom megismételni, nem is lenne indokolt, amit az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (EWUng) első kötetének ismertetésében írtam, de örömmel nyugtázom, hogy az EWUng a pozitív recenziók után a legilletékesebb tudományos fórum elismerését is megkapta: az 1996. évi Akadémiai Díjjal tüntették ki. Egy történész folyóirat természetesen a történettudomány szempontjai szerint foglalkozik az EWUng-gal. Nagy előnye volt már az első kötetnek is a TESz-szel szemben, hogy számos magyar szó első előfordulását gyakran évszázadokkal korábbról tudta adatolni. így van ez a második kötetben is, különösen latin eredetű szavaink esetében. Ugyanígy fordít nagyobb figyelmet a történettudomány szempontjából fontos kihalt és elavult szavakra, mint nyőgér, ühegy, üzbég stb. Feltűnően gazdagodott legújabb kori szókincsünk számbavétele: lézer, magnó, videó, xerox és társaik, még az ufó is megtalálható, 1992-es első előfordulással. Bővült egyházi jellegű szavaink csoportja is: miatyánk, misszionárius, üdvözlégy, vigilia, vikárius a TESz-ben még nem található meg, bár évszázadok óta használatosak. És visszakapta helyét reprezentatív szókincsünkben két, nyilván aggályoskodásból mellőzött népnév is, az oláh és a ruszki. A történész általában csak felhasználja az etimológia eredményeit, érdemben nem nagyon tud hozzászólni. Egy-két esetben erre teszek kísérletet. A nyelvészek azt tekintik egy szó első előfordulásának, amikor az a legrégibb ránk maradt kéziratban megtalálható. Helyesírás-történeti szempontból kétségkívül ez a helyes magatartás. Ezért mondja az EWUng, hogy a kuiva 1405 óta ismeretes. Pedig már János minorita 14. század közepén keletkezett krónikájában olvasható a latin szövegben ez a magyar mondat: „kurva nőnek fia szaros német"; a szöveg 1476. évi másolatban maradt ránk. A nagyolvasztó 18. századi magyar elnevezéséről,, a massá-ró\ az EWUng 1770-es első előfordulást hoz, az irat azonban egy 1592. évi magyar szöveg hiteles másolata. Ezek után kétségesnek tartom, hogy a magyar massa a szlovák masa átvétele lenne; nyilván mindkét nyelv a latin massa-t vette át. (Hogy a latin s-t a magyarok s-nek ejtették, köztudomású.) A kunszt harmadik jelentésében (Pumpwerk zum Heben des Grubenwassers) is régebbi 1885-ös első állítólagos előfordulásánál: 18. század eleji — igaz, kiadatlan — iratokban többször találkoztam vele. A szénégető boksa mile nevével már 1606 előtt is találkozhatunk a jászói konvent egy 1499. évi kiadványában (idézi IIa Bálint: Gömör megye. III. Budapest 1946. 136. o.). Latin szövegben wlgo Myleh formában, S ezek után nem utasítanám el a 13. századi Mile helynév idevonását. (Hogy a szó német eredetű, kétségtelen.) Azt hiszem, ennyi apró kifogás az EWUng kollektívájának legnagyobb dicsérete. Heckenast Gusztáv ZOUNUK A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Evkönyve 10. Szerkeszti: Zádorné Zsoldos Mária Szolnok, 1995. 366 o. A kötet tanulmányainak sorát egy régészeti publikáció nyitja meg: az 1984. évi rákóczifalvi, illetve az 1990. évi abádszalóki leletmentő ásatások során előkerült római kori (2-4. századi) szarmata sütőkemencék és edénytöredékek szakszerűen dokumentált leírása, Cseh János tollából.
