Századok – 1996

Beszámoló - Konferencia az elitről (Müller Rolf) V/1307

BESZÁMOLÓ 1309 teljes eltörlésére irányultak. Véleménye szerint az első tudatos kísérlet a dualizmus szétesése után következett be, majd a numerus clausus és a zsidótörvények idején, amelyek az adminisztratív vagy a részleges cserét erőltették. Totálissá ez 1948-1949 után vált, amikor az elit egészének eltörlésére történt kísérlet. A folyamat sikertelensége talán 1956 után tudatosult, ti. hogy az elitet nem lehet teljesen lecserélni, maximum részleges cserékben lehet gondolkodni. Továbbá hangsúlyozta, hogy az elitet nem származása (régi-új dimenziója), hanem reagáló készsége minősíti, vagyis az, hogy az adott hatalmi csoport megtalálja-e azokat a reakciókat, amelyek utólag helyesnek bizonyulnak. A helyesség mércéje itt a sikeresség. Az előadó az 1849 utáni önkényuralmi korszak elitjét még racionális koncepciókban gondolkodó csoportnak tekintette, szemben Bibóval, aki a reakciókészség megtörését erre az időszakra tette. Gerő szerint a Tisza István-féle kormányzat cselekszik úgy, hogy nem gondolja át tevékenységének következményeit: például az iparosodás folyamatát tudomásul veszi, ám a vele együtt járó városiasodást vagy a munkásság számának növekedését elutasítja. A legsikeresebb szervezési kísérlet a Kádár-korszak terror utáni éveivel következik be. A rendszer rugalmas vezető réteget alakít ki azáltal, hogy elfogadja az elit totális megváltoztatásának lehetetlenségét. A kísérlet sikerességét bizonyítja a rendszer korporativ elemeinek továbbélése, illetve a Kádár-kori nómenklatúra második vonalának visszatérése 1994 után. A referátumokat követő vitát Veliky kezdte, kifejtve véleményét a népi-urbánus ellentét mai vonatkozásairól. Véleménye szerint nagyon kevéssé kötődik ez az ellentétpár- mai viszonyainkhoz, mivel azok a társadalmi csoportok, amelyek egykor a népi, illetve az urbánus gondolkodást hordozták, ma már szociológiailag nem léteznek. Vita a mai és a 2. világháború előtti polgárság összehasonlítása körül bontakozott ki. Veliky fontos tényezőként említette meg: a polgárság reakciókészsége nagyban fúgg(ött) attól, hogy milyen a világlátása, kultúrája, menynyire kellett a vagyonáért megdolgoznia. Ezeket figyelembe véve a mai polgárság jelentős mértékben eltér az 1945 előttitől. Az 1980-as években inkább a felfelé mutató kapcsolatok játszottak szerepet a vagyonszerzésben, ezzel ellentétben a múlt századi polgári tőke keletkezésében sokkal erőteljesebb hangsúlyt kapott a tudás és az intelligencia. Gerő úgy vélte, hogy a 20. század második felében a vagyon képződésének más útja alakult ki: a folyamatban az információs tőke válik meghatározó jelentőségűvé. Az információs tőke tényleges tőkévé váltásához pedig ugyanúgy ész és tudás kell, mint korábban, de ez már a korviszonyokhoz alkalmazkodva más típusú. A polgárság kulturáltságát érintve megjegyezte, hogy gazdasági helyzetének megtartásához elengedhetetlen az egyén kulturális önkorrekciós képességeinek kialakulása. Az elit és a társadalom egymásról alkotott képét mindkét előadó problematikusnak ítélte. Veliky szerint a mai elit társadalomképe kiegyensúlyozatlannak mondható, pedig a társadalmi érdekek kiválasztásának és összhangzásba hozásának feladatához elengedhetetlen a világos ismeret. Gerő megjegyezte, hogy a társadalomban kialakult panaszkultúra lényegesen megnehezíti az egymásról alkotott valóságos kép kialakulását. A második szekció Folytonosság és megszakítottság, az elit a rendszerváltozásban címet viselte. Az első előadó, Szalai Erzsébet szociológus az 1980-as évek