Századok – 1996

Beszámoló - Egyházpolitikai törvények centenáriuma (Balogh Margit) V/1304

BESZÁMOLÓ EGYHÁZPOLITIKAI TÖRVÉNYEK CENTENÁRIUMA (Konferencia az ELTE BTK-án, 1995. november 28.) Az ELTE ВТК Művelődéstörténeti Tanszéke, Újkori Magyar Történeti Tanszéke és az MTA Egyháztörténeti Albizottsága Az egyházpolitikai törvények 1894-95 címmel, a törvények elfogadásának 100. évfordulója alkalmából, 1995. november 28-án az ELTE Bölcsészettudományi Karán konferenciát rendezett. A polgári kori liberális törvényhozás csúcspontjaiként is emlegetett egyházpolitikai törvények megszületését a modernizálódó és egyre inkább pluralisztikusabbá váló magyar társadalom követelményei váltották ki, amelyek már nem voltak összeegyeztethetők a katolikus egyháznak a felekezetközi (interkonfesszionális) és az államot érintő vallási ügyekben élvezett kivételes vezető szerepével. I. Ferenc József király 1894. december 9-én szentesítette, majd december 18-án kihirdették az első három egyházpolitikai törvényt. Az 1894:XXXI. tc. bevezette a kötelező polgári házasságot, az 1894:XXXII. tc. a vegyesvallású házasságokban illetve a házasságon kívül született gyermekek vallásáról rendelkezett, az 1894:XXXIII. tc. pedig a születések, házasságok és halálozások állami anyakönyvezését írta elő. Ezt követően, 1895. október 18-án hirdették ki az 1895:XLII. tc.-t az izraelita vallás bevett vallássá nyilvánításáról, s november 22-én nyert királyi szentesítést az 1895:XLIII. tc. a vallás szabad gyakorlásáról. A törvények szentesítését a reformok támogatóinak és ellenzőinek hosszú vitái, kormány- és koronaválsággal is tarkított egyházpolitikai küzdelem előzte meg. Kubinyi András egyetemi tanár (ELTE) elnöki megnyitó szavai után Adriányi Gábor, a bonni Institut für Kirchengeschichte professzora ezen előzményeket ismertette a német külügyminisztérium iratanyagainak tükrében. A bécsi és a budapesti német diplomácia már a kiegyezéstől kezdve élénk figyelemmel kísérte a magyar-országi történéseket, így az egyházpolitikát is. Csak gr. Csáky Albin kultuszminiszter 1890. február 26-i ún. elkeresztelési rendeletéről tizennégy jelentés érkezett Berlinbe a bécsi német nagykövettől! Megítélése szerint egyébként a magyar közvélemény meglehetősen egykedvűen kezelte a kérdést, és azt mkább a papság ügyének tartotta. A német kormány a törvények lényegét tekintve azokkal egyetértett, bírálatot csak egyes radikális nemzeti és korona-ellenes körökkel szemben gyakorolt. Az előzményeket áttekintő előadás után Gergely Jenő tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE) az egyházpolitikai törvényjavaslatok főrendiházi vitáját rekonstruálta. A főrendiház a beterjesztések közül elsőként a polgári házasságról szólót kezdte tárgyalni. Elfogadása vagy elutasítása kulcskérdés volt, hiszen a többi logikailag ebből következett, az előadó épp ezért e javaslat sorsával foglalkozott részletesebben. A főrendiházi vita hangulatát a parlamenten kívül is kibontakozó —- részint Rómából kezdeményezett és támogatott, részint a magyar püspöki kar pásztorlevelei által inspirált — ellenállás is meghatározta.