Századok – 1996

Kisebb cikkek - Foki Ibolya: Magyar katolikusok Moldva-Oláhországban a 19. század közepén V/1287

1292 KISEBB CIKKEK 1292 rázniok sikerül."3

2

Az oláhországi nagyvárosokba került, bevándorolt magyarok sorsát Ploie§ti példáján Imets Fülöp mutatja be szemléletesen: „Az eloláhosítás Ploesten is rémítőleg foly; egyéb módok mellett nevezetes az, hogy a magyar természetes gyermekek jobbára mind oláh keresztkúthoz kerülnek;... A szülő-szolgáló, oláh gazdája iránti hízelgésből is pópákhoz küldi gyermekeit, a lelencek roppant száma természetesen mint oláh neveltetik fel itt úgy, mint Bukarestben. E-zekből kerülnek ki később a legrajongóbb dacoivmanok. Ez a legérzékenyebb magyar adó. Valamint régebben a vad Solymánok által elhurcolt magyar itjak- s gyermekekből képeztetének a legszilajabb jan[ i |csárok Zrínyi népe ellen: úgy ma vérünkből képződnek legélesebb elleneink; e bajt a missiói papság résen állása némileg mérsékelthetné, de nem akadályozhatja a ruman elöljárók fanatismusa miatt."33 A kiküldöttek megállapításai a korabeli Magyarországon vészkiáltásként hangzottak, mivel a Szt. László Társulaton kívül nem volt semmilyen egyházi vagy világi szervezet, amely a határon túli magyar kisebbséggel való törődést fölvállalta volna. A teendőkkel kapcsolatos javaslatok hamar megfogalmazódtak: Sürgősen gondoskodni kell a moldva-oláhországi magyarok anyanyelvű papokkal és tanítókkal való ellátásáról. Ennek érdekében több ú'ányú tárgyalásokat kell folytatni. Ki kell eszközölni, hogy a pápa engedelmével a moldvai és oláhországi miszsziók területén magyar nemzetiségű papokat alkalmazzanak a ia^i és bukaresti prefektus irányításával. Indítványozni kell, hogy az ezen missziók területén élő katolikusokat helyezzék magyar püspökségek fennhatósága alá (a moldvaiakat az erdélyi, az oláhországiakat a csanádi püspökséghez). Tárgyalni kell a román kormánnyal, hogy a magániskolák keretein belül tegye lehetővé magyar- tanítók működését. Iskolákat kell felállítani az egyházközségekben, gimnáziumokat kell létrehozni, meg kell alapítani a pap- és tanítóképzéshez szükséges intézeteket. Ezekbe helyi növendékeket kell felvenni. Magyar papokat kell kiküldeni, akik megteszik az előkészületeket és addig is törődnek a magyar nyelvű oktatással.3

4 Még ugyanezen a közgyűlésen a Szt. László Társulat felállított egy ún. csángó bizottmányt, amelyet teljes rendelkezési joggal ruházott fel a moldva-oláhországi magyarok vallási és iskolai ügyeit illetően.3

5

Ezzel egyidejűleg drámai hangú felhívást intézett az összes megyés püspökhöz, érsekhez és a hercegprímáshoz, amelyben tájékoztatta őket a romániai magyar katolikusok helyzetéről és kérte, hogy pártolják, illetve adakozásaikkal segítsék a társulat kisebbségvédő tevékenységét, mert „a mintegy ötven-hatvanezer3

6

Duna-fejedelemségi magyar ajkú katolikust azon veszély fenyegeti, hogy maholnap vallását és nemzetiségét levetkőzve eloláhosodik, s a szkizma karjaiba dől."37

A csángó bizottság működése folytán sikerült elérni, hogy 1869-ben a magyar püspöki karnak az első vatikáni zsinat folyamán tett előterjesztésére a Hitterjesztés Szent Kongregációja beleegyezett, hogy magyarországi minorita atyák vegyék át a moldva-oláhországi magyar katolikusok lelki gondozását. Az egyedüli feltétel az volt, hogy a hitküldéreknek a római Szt. Antal Kollégiumban kell nevelkedniük. A társulat hozzájárult az e célból Rómába induló minoriták útiköltségéhez, a magyarországi minorita rend számára pedig kártalanítás, ill. segélyezés címén minden egyes, a moldva-oláhországi misszió részére nevelendő növendékért évi 130 Ft-ot fizetett.38

Rövidesen ezután három magyar minorita utazott Moldvá-