Századok – 1996
Kisebb cikkek - Foki Ibolya: Magyar katolikusok Moldva-Oláhországban a 19. század közepén V/1287
1290 KISEBB CIKKEK 1290 ha az iskolában a hivatalos tantervet tanították, természetesen román nyelven. Ezekben előzetes jóváhagyás után más tantárgyakat és más nyelveket is oktathattak. A másik típusú magániskolába csak külföldi polgárok gyerekei járhattak, de bizonyos tantárgyakat itt is az állami tanterv alapján és román nyelven kellett tanítani.1 8 A magyar kisebbség jó része ez utóbbit egyáltalán nem látogathatta, mivel vagy román állampolgár, vagy honosságát vesztett, ún. román protektorátus alatt élő idegen volt, akit eltiltottak a csak külföldiek számára fönntartott intézményektől.1 9 A Szent László Társulat kiküldöttei 1868-ban lesújtó benyomásokat szereztek a moldva-oláhországi magyai- iskolai oktatás állapotáról. Jelentésükben ezt íiják: „Számos csángó faluban fordultunk meg, s ha nemzeti iskola20 után tudakozódtunk mindenütt azt a választ kaptuk, hogy nincs sem tanító, sem iskola... Nemzeti népiskolák hiánya az, mi a szegény csángó magyarokat századok óta marcangolja. Valóban oly hiány, mely már ezer meg ezer csángó családnak eloláhosításával bosszulta meg magát. Hát ha hozzá gondoljuk, hogy még az oláh kormány is szegény csángó véreink felé fordítja fegyverét! Távol attól, hogy utóbbiak vallását, s nemzetiségét kellően méltányollnjá, minden törekvését oda irányozta, kiváltképpen mióta a szél Bukarest felől leng, hogy őket nemzetileg megölje, s oláhokká tegye. Ide céloznak minden reformjai, többek közt azon intézkedése is, melynél fogva újabb időben minden jóravaló magyai' községben iskolát állított, oly iskolát, melyben »oláhdászkel«21 tanít, ki amellett, hogy görög nem egyesült vallású, azon — a kormány által ily néptanításban fő kellék gyanánt tekintett — tulajdonnal bír, hogy egyetlen szót sem ért magyarul. Ezen iskolában magyar szónak hangzania sem szabad; sőt — miképp több példa mutatja — az illető kat[olikus] lelkésznek csak azon föltét alatt szabad átlépnie ezen iskola küszöbét, ha oláh nyelven oktatja vallásra tiszta magyar ajkú gyermek híveit,"2 2 Itthon, az anyaország eléggé ismerte már a szomszéd országbeli magyarok sorsát. A század első felében több beszámoló, tudósítás jelent meg róluk és akadt néhány utazó is, aki meglátogatta őket.23 Hazai részről elsősorban magyar papok küldésével igyekeztek bajaikat oivosolni, az 1840-es évek végén pedig már csángó fiatalok is tanultak Magyarországon.24 Szervezettebb kereteket öltött ez a pártfogó tevékenység 1847-től a „Jó és olcsó könyvkiadó társulat" létrehozásával, amely 1852-től a Szent István Társulat nevet vette fel. A társulat, mely különböző kiadványok teijesztésével a katolikus hit-és erkölcstan megismertetését, a katolicizmus elveinek népszerűsítését tűzte ki célul, gondoskodását minden magyar katolikusra ki kívánta terjeszteni. így belevette programjába a moldva-oláhországi katolikusok ügyének felkarolását is2 5 , akik ezentúl többször kaptak a társulattól ajándékkönyveket, ingyenes újságokat. Az 1857. november 5-i választmányi illésen Danielik János egri kanonok hívta fel a figyelmet a moldvai magyarság sorsára. Ugyanakkor megbízták Haynald Lajos erdélyi püspököt, hogy tájékozódjon a magyar katolikusok ottani helyzetéről, s a szerzett információk alapján tegyen javaslatot a támogatás módjára vonatkozóan.26 S ami a legfontosabb: fölvállalta a társulat azt is, hogy anyagi lehetőségeihez mérten tanítókat, papokat képeztet ki a romániai és a szintén kisebbségi sorsban élő bukovinai magyarság számára.27 Mindennek azért volt nagy jelentősége, mert a társulatot az ország főpapjai alakították meg, s a világi tagok között is mindvégig prominens személyiségeket ta-
