Századok – 1996

Kisebb cikkek - Foki Ibolya: Magyar katolikusok Moldva-Oláhországban a 19. század közepén V/1287

KISEBB CIKKEK 1289 vába, különösen a 19. század első felében többen is megfordultak itt. A század közepén azonban megszakadtak a magyar minorita rend és a misszió kapcsolatai, s az olasz papok túlsúlya végképpen meghatározó lett Moldvában.10 Oláhországban a 17. század közepétől az obszerváns ferencesek bolgár-oláh tartománya látta el a missziós feladatokat, akik között számos magyar szerzetes tevékenykedett. A 19. század első felében pedig szinte kizárólag magyar obszervánsokat találunk Oláhországban.1

1

1863-tól azonban a missziót itt is a Hitteijesztés Szent Kongregációja vette át, amelynek az eredménye ugyanaz lett, mint Moldvában azzal a különbséggel, hogy ott olasz minoriták, itt pedig olasz passzionisták látták el a lelki gondozást.1

2

Mindez végzetes következményekkel járt a romániai magyarságra nézve, mert ekkor vette kezdetét az az időszak, amikor vagy véglegesen letelepedni vágyó, vagy csak ideiglenes megélhetési forrást kereső magyar bevándorlók egész serege árasztotta el Románia nagyvárosait.1

3

A magyar papok száma megfogyatkozott. 1851-ben 8 magyar lelkész működött Moldvában.14 1868-ban a katolikus lelkészek száma 26-31 közötti, közülük 4 a magyar nemzetiségű. Az itteni olasz hitküldérek közül ketten beszéltek magyarul. Oláhországban ugyanekkor a 15 katolikus lelkész között ugyancsak 4 magyar teljesített szolgálatot.1

5 A magyar egyházi befolyás visszaszorulása maga után vonta az addig itt-ott még létező magyar nyelvű iskolai oktatás megszűnését is. Az újonnan létrehozott Romániában ugyanis az ország- vegyes nemzetiségű összetétele miatt egyfajta félelem alakult ki a nemzetiségekkel szemben, akikben az ország egységének potenciális veszélyeztetőit látták. Ez a félelem később általános idegengyűlöletté változott.1

6

Ebben a politikai légkörben az államilag igazgatott községi népiskolákban folyó oktatást teljes egészében az uralkodó nemzeti ideológia szolgálatába állították. 1886-ban a román közoktatási törvényjavaslat előadója, Andre Vizanti többek között a következőket mondta a javaslat indoklásakor: „Nagyon sok és igen fontos körülmény követeli azt, hogy az összes nyilvános és magániskolákban a román nyelvet fel kell emelnünk a tannyelv rangjára... Szabad-e a román nyelvet mellőzni csak azért, mert mai fejlettségében nem felel még meg az összes eszményi kívánságoknak, s nem éppen megfelelő az összes gondolatok kifejezésére?... De hát hogy is ne tanulnók a román nyelvet, miért ne ösztönöznénk minden román állampolgárt, hogy tanulja és szerezze meg általa azt a hatalmas védőpajzsot, mely fennmaradásának biztosítéka? Hogyan tudnók elnézni, hogy valamely román iskola tantervében csak névleg szerepeljen a román nyelv, amely román iskola nagy részben a román állampolgárok pénzén tartatik fenn... És végül hogyan tűrhetjük továbbra is azt a szomorú látványosságot, mit az ország községeiben és eléggé jelentékeny területeken tapasztalhatunk, hol a lakosok — darára annak, hogy szintén román állampolgárok — hazájuk nyelvét még nem is isménk, nem hogy értenék, s így a nemzet más polgáraival meg sem értethetik magukat, de nem érezhetik azt a szent tüzet, azt az öszszetartást sem, melyet egyes-egyedül csak az azonos és közös nyelv és nemzeti érzés adhat megl "17 Romániában az ún. nyilvános iskolákban állami tanterv szerint, kizárólag román nyelven oktattak. Voltak még ezenkívül az ún. magániskolák, ide sorolták a felekezeti iskolákat is. A magániskolák kétfélék lehettek. Az egyikbe román alattvalók gyerekeit is felvehették, feltéve