Századok – 1996

Kisebb cikkek - Kádár Judit: Michael Joseph Quin találkozása Széchenyi Istvánnal az Al-Dunán V/1277

KISEBB CIKKEK 1283 val, melyek nélkülözhetetlenek a Pozsonytól a Fekete-tengerig terjedő dunai gőzhajózás könnyebbé tételéhez, ahonnét aztán Sztambul is elérhető lesz. A vállalkozás, amennyiben megvalósul, éppoly hasznos lesz Törökország, mint Magyarország számára, és megragadja az alkalmat, hogy mindehhez megnyerje a pasa támogatását. Husszein üdvözölte a grófot, kifejezte örömét, hogy találkozhatott vele, de említést sem tett a vállalkozásról, amit úgy látszott, hogy meg sem értett. Ezután majd negyedóra hallgatás következett, ami alatt mindnyájan azon törtük a fejünket, hogy mivel lehetne megtörni ezt a nyomasztó csendet. Végül, miután elszívta a pipáját, a pasa megkérdezte, hogy szeretik-e a császárt Magyarországon. A gróf igenlően válaszolt, hozzátéve, hogy aki ismeri a császárt, annak lehetetlen nem szeretnie kimagasló erényei miatt. Azután azzal kísérelte meg a beszélgetés fenntartását, hogy utalt a békére, amely a törökök és magyarok közt oly hosszú időn át fennálló ellenségeskedés után végre beköszöntött. Husszein azonban röviden lezárta ezt a témát azzal az aforizmával, hogy mindig jobb az embereknek békében élni, mint háborúban. Ezt a közhelyet nagyon önelégülten mondta, igazságát mindenki eüsmerte, s így újabb negyedóra telt el ünnepélyes hallgatással, ami igazán nagyon kínos volt. Miután a következő gondolat megszületéséhez szükséges idő eltelt, a pasa megjegyezte, hogy a császárnak számos kiváló tehetségű tiszt áll a szolgálatában. A gróf megerősítette ezt. A csönd megint átvette a parancsnoki botot, s mi mindnyájan újra az igézete alá kerültünk. Ekkor a szolgák csodálatos borostyáncsutorás pipákat hoztak be, átnyújtották nekünk, majd újabb szolgák jártak körbe, lakkozott tálcával, amelyen édességet szolgáltak fel poharakban. Mivel azonban ehhez a tálcán lévő ezüstkanalakat is használnunk kellett volna, és az ezüst állítólag terjeszti a pestist, karanténos barátaink közbeavatkoztak, és nagy bosszúságomra eltütottak ettől az élvezettől. Az édesség mellett ugyanis sörbetes poharak is álltak. A pasa mosolygott, bár nem tetszett neki őreink aggályoskodása, amit nyilván hazája iránti bizalmatlanságnak érzett. Ezt követően egy aranytálcán kis porcelán kávéscsészéket hoztak be; mindegyik áttört ezüstkupakkal volt befödve. Azután lakkozott kannában kávét hoztak. A tálcát és a kannát a szolgák a padlóra tették, egyikük átnyújtott egy csészét a főtisztünknek, aki levette róla az ezüstkupakot, megtöltötte az ülatos itallal és a gróf kezébe adta Tasner urat és engem ugyanilyen módon szolgáltak ki. A pasa és fia sörbetet fogyasztottak. Miután a szertartás végére értünk, a pasa megkérdezte, hogy a gőzhajó lemegy-e Sztambulig. A gróf azt válaszolta, hogy a folyó még nem hajózható végig a teljes útvonalon, de ha egy másik hajó, melyet naponta várnak, Triesztből Galacba érkeznék, a Pozsony-Sztambul távolságot nyolc nap alatt meg lehetne tenni. Ez a kijelentés annyira meglepte Husszeint, hogy önkéntelenül fölkiáltott. Tisztjei és szolgái megrökönyödésükben égnek emelték a karjukat. Mindazonáltal nyüvánvaló volt, hogy Husszem nem barátja az efféle vállalkozásoknak, mivel semmi jót nem jósolt belőlük Törökországnak. A gróf, úgy vélvén, hogy a beszélgetés elég hosszúra nyúlt, fölállt, s elköszöntünk. Kijövet az egyik szolgának tíz aranydukátot adott, hogy osszák szét maguk között. A török szokásoknak megfelelően cselekedett, miszerint ha egy előkelőség meglátogat egy másikat, le kell rónia ezt az adót a szolgák javára. A leg-