Századok – 1996

Kisebb cikkek - Kádár Judit: Michael Joseph Quin találkozása Széchenyi Istvánnal az Al-Dunán V/1277

1284 KISEBB CIKKEK 1284 több esetben ez az egyetlen fizetség, amit kapnak. A grófnak az volt a szándéka, hogy a két vadászpuskát a pasának ajándékozza, de az orvos-kalandor közvetítése kettejük között oly pontatlan és hebehurgya volt, hogy lehetetlen lett volna azzal a kellő méltósággal átadni őket, mely megadta volna az ajándék értékét. S talán a gróf úgy érezte, hogy fogadtatása hűvös volt. Szerettünk volna átsétálni Vidinen, s megismerkedni ezzel a jelentős szerepet játszó várossal, de karanténtiszljeink hallani sem akartak róla. Sőt, Vidinnek még a porától is meg kellett szabadulnunk: csizmánk talpát meg kellett mártanunk a folyóban. Hajónkra visszatérve így hát kénytelenek voltunk megelégedni a távoli Balkán-hegység által körülvett város erődítményemek és mecseteinek távcsövön át szemlélt látványával. A pasa háremének épülete kimagaslott a többi látványosság közül, de egyetlen kukucskáló, csillogó szempárt sem pillanthattunk meg a rácsok mögött, mellyel minden egyes ablakot fölszereltek. Annyit megtudtunk, hogy legfőbb lakói az a két hölgy, aki hoszszú, fekete köpenyben, erősen elfátyolozva állt a hárem alatt a Duna-parton. Kíváncsiságunk azonban, ezen a feltételezésen túl kielégítetlen maradt. A havasalföldi tisztek velünk étkeztek. A beszélgetés során megtudhattam, hogy a karantén intézménye, mely teljes foglalkoztatást biztosít a hoszpodár egész csapatának, teljesen a bukaresti orosz konzul irányítása alatt áll. Ennélfogva vettem a bátorságot, hogy megjegyezzem, vendégeink inkább tekinthetők orosz, mint havasalföldi tiszteknek, amennyiben bármely országban lévő karantén működésének szabályozása a fölötte álló irányító hatóság különleges joga. Ez a megjegyzés, amely a legkevésbé sem a megelégedettségemet tükrözte, belőlük épp az ellenkező hatást váltotta ki: az úriemberek meglehetősen elégedettnek látszottak, hogy cári alkalmazottnak tekintem őket, de a hoszpodárt is annak tartották. Hozzá is tették, hogyan is lehetne ezt kétségbe vonni, hiszen a herceg, akit a konstantinápolyi szultán nevezett ki hoszpodárnak, maga is orosz egyenruhában jár. A két tartomány, Havasalföld és Moldva valódi politikai helyzetéről alig tudnak valamit Angliában. Legnagyobbrészt szláv népesség lakja őket, ide tartoznak a görög katolikus görögök is; végtelenül gyűlölik a törököket, s Oroszországhoz egyaránt köti őket vallási és nemzeti szimpátia Bár a hódítás következtében kénytelenek elismerni a Porta fennhatóságát, s a tartományokat, amelyeket Oroszországtól csak a Prut és a földrajzi határ választja el, éveken át két helyi születésű, a Porta által kiválasztott, hoszpodárnak kinevezett herceg kormányozta,13 a szultán bizalmának elvesztéséig. A boszszantóan magas vámok és az igazságszolgáltatás helytelenségei állandó elégedetlenséget váltottak ki a nép körében, akik a cár védelmét követelték a török hatóságok erőszakosságával és túlkapásaival szemben. A cár szívesen meghallgatta panaszaikat, s azzal az ürüggyel, hogy megígérte, vallásukat szabadon gyakorolhatják — amit valójában soha nem tiltott senki —, közbenjárt az érdekükben. Az 1812-ben megkötött bukaresti békében garantálták vallásgyakorlási jogaikat. Az 1839. évi drinápolyi békét, amelyet a legutóbbi háború befejeztével kötöttek, úgy tekinthetjük, mint amelyben gyakorlatilag átadták ezeket a tartományokat Oroszországnak. A szerződés, illetve a később hozzácsatolt cikkelyek szerint a hoszpodárt a szultán élethossziglan nevezi ki — nem pedig' egy bizonyos időre, mint korábban — egy listáról, melyet a tartományokban élő, meg-