Századok – 1996
Közlemények - S. Lengyel Márta – Spira György: Metternich távozása a kancellári székből egy magyar udvaronc leírásában V/1241
1260 S. LENGYEL MÁRTA - SPIRA GYÖRGY „maga is horvát". Ez ellen pedig a jelenlévők közül egyedül a magyar kancelláriát Apponyi lemondása óta vezető Szőgyény emelt kifogást, főleg azt hangsúlyozva, hogy egy ilyen nagy horderejű döntés meghozatala előtt — mint a múltban is szokás volt — ki kellene kérni a magyar nádor véleményét is s a nádort ez alkalommal már csak azért sem lenne célszerű megkerülni, „mert a bán alattomos kinevezése Pozsonyban gyanúsításokra s újabb ingerültségre adna okot". Ez az ellenvetés „kedvetlen fogadtatásban részesült", de teljesen hatástalan mégsem maradt. István főherceget tehát másnap táviratilag Bécsbe rendelték, s mikor este megérkezett, Lajos bátyja tájékoztatta Jellacic kinevezésének a tervéről, mégpedig úgy, mint ami „egyenesen ő felsége akarata". S István eleinte vonakodott ugyan, arra hivatkozva, hogy a magyar Ellenzéki Párt elnöke, Batthyány Lajos gróf már megkapta a miniszterelnöki kinevezést s ezért „nem szabad ily fontos lépést a háta megett megtenni", végül azonban mégiscsak áldását adta a dologra.112 Ilyen előzmények után március 23-án megszületett a Jellacic báni kinevezéséről szóló királyi diploma,11 3 majd április 6-án a bécsi forradalom hatására létrehozott, de egyelőre Kolowrat elnöklete alatt álló osztrák miniszteriális kormány kinyilvánította azt a nézetét, hogy ennek a bölcs lépésnek a betetőzése végett növelni is kellene az újdonsült bán hatáskörét,11 4 s ennek megfelelően egy két nap múlva kelt uralkodói kézirat úgy rendelkezett, hogy Jellacic kapjon — ismét soron kívül — altábornagyi előléptetést és — bár a horvátországi császári csapatok korábban sohasem voltak alárendelve a bánnak — most ő vegye át a horvátországi főhad parancsnokságot is.115 Jósika tehát a következő hónapokban elégedetten gondolhatott vissza arra, hogy az ő buzgólkodásának nem csekély része volt a magyar forradalom Vendée-jának a kialakításában11 6 Jósika azonban tisztában volt azzal, hogy az ellenforradalom horvátországi támaszpontjának a kiépítése az éremnek csupán az egyik oldala s ezzel párhuzamosan gondoskodni kell arról is, hogy a magyarok minél nehezebben készülhessenek fel a horvát területről adandó alkalommal kiinduló fegyveres ellenforradalmi támadás elhárítására. Amikor tehát március utolsó hetében az uralkodói kabinetirodából (a kialakult — bár alkotmányos alapokkal nem bíró — gyakorlatnak megfelelően) megrostálás végett a magyar udvari kancellária diétális bizottsága, majd pedig az államértekezleti tanács elé került a független magyar- kormány hatáskörét szabályozni hivatott törvénycikknek a pozsonyi országgyűlés által kidolgozott tervezete, Jósika — aki egyik testületnek sem volt tagja, az utóbbinak a tárgyalásain azonban meghívottként tevékenyen részt vett — minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy a törvény a magyar hadügyminisztériumot szinte teljesen megfossza mozgási lehetőségétől s gyakorlatilag alárendelje az osztrák hadügyminisztériumnak.117 Az ő jobb ügyhöz illő buzgólkodásának is része volt hát abban, hogy a törvénytervezet ügyében a magyar országgyűléshez intézett március 28-i királyi kézirat a törvényjavaslat szövegének nagymérvű módosítását követelte.11 8 Jósika ezzel kapcsolatos fáradozásai azonban végül mégsem bizonyultak annyira sikereseknek, amennyire sikeresek a báni szék betöltését célzó erőfeszítései voltak. A magyar országgyűlés ugyanis szenvedélyesen elutasította a királyi
