Századok – 1996
Közlemények - S. Lengyel Márta – Spira György: Metternich távozása a kancellári székből egy magyar udvaronc leírásában V/1241
1248 S. LENGYEL MÁRTA - SPIRA GYÖRGY nak4 2 kell határoznia. A hercegné kissé aggodalmaskodott, vajon gyalogosan veszély nélkül odamehet-e a herceg; én megnyugtattam, mert valóban semmitől sem kellett tartani; a Ballplatzon már egy osztag vadász állt,4 3 nem volt semmiféle népcsődület; néhány személy kíváncsiságból a bástyáról a herceg előtermébe vezető kis vashídra nyomakodott; mikor azonban Karl Hügel 44 figyelmeztette őket, hogy ez a teher meghaladhatja a híd hordképességét, ellenkezés nélkül visszavonult mindenki. A herceg— akinek közben megtettem jelentésemet—karon fogottjobbján Karl Hügel haladt. A személyével kapcsolatos aggodalmakról egyáltalán nem vett tudomást, a konferenciára menet mégis így szólt hozzám: „Különös, mint igazolódik idővel némely általam szükségesnek tartott dolog célszerűsége. Egy földalatti járat vezet a Burgból az államkancelláriába, amely hosszú ideje be van temetve. 1830-ban jeleztem, hogy adódhatnak körülmények, amikor egy ilyen összeköttetés kívánatos volna, s indítványoztam helyreállítását, ám a dolog annyiban maradt." A Burgban magára hagytam a herceget. A teremben Münchhel4 5 és másokkal együtt, akiknek a nevét elfelejtettem, ott voltak Radowitz, Hess és Dreihann 46 tábornokok, akik az államkancellária egyik szobájában szövetségi katonai ügyekről tanácskoztak. Amikor a herceg távozáshoz készülődött, Radowitz a másik két úrhoz fordult, mondván: „Úgy vélem, most újra folytathatjuk munkálatainkat." — Hamarosan hosszú időre félbe kellett szakítani őket! Este felé futárt kaptam Pozsonyból. Egyre kedvezőtlenebbül alakultak a dolgok, a nádor elvesztette a fejét4 7 és sajátkezű levelet küldött Lajos főhercegnek. Az államkancelláriába siettem vele. Az utcák teljesen nyugalmasak voltak. A Landhausnál4 8 eldördült néhány lövés4 9 óta a városnak ez a része mintha kihalt volna. A Minoritenplatzon gránátosok, a Ballplatzon vadászok álltak. Az első szalonból, amelyben a hercegné családjával együtt a legmélyebb konsternációban ült, Sándor grófné5 0 az ajtóig jött elibém egészen magánkívül: „Tudja már, apám lemondott?" Mintha villám csapott volna belém, s rohantam át Lajos főherceg lakosztályához.51 Ezen a ponton azonban meg kell szakítanunk Jósika elbeszélését, mivel ő, nem lévén tanúja a Metternich lemondását megelőző eseménysornak, erről mit sem mond, márpedig kerek képet csupán ezeknek az eseményeknek az ismeretében alkothatunk a történtekről. Tudnunk kell tehát, hogy a délután folyamán számos küldöttség kereste fel a Burgot. Először is az alsó-ausztriai rendeké, amelyet a rendi gyűlés elnöke, Alberto Raimondo Zeno Montecuccoli-Laderchi gróf Landmarschall vezetett s amely szerette volna elfogadtatni az udvari körökkel a rendi gyűlés reformjavaslatait — így mindenekfölött azt az indítványt, hogy hívjanak egybe egy Ausztria valamennyi tartományának a képviselőiből (de az eddigiektől eltérően nem csupán kiváltságosokból) alakítandó közös tanácskozó testületet —, mert abban a reményben volt, hogy efféle intézkedésekkel még mindig megbékélésre lehet majd bírni a forradalmi tömegeket, azaz ily módon helyreállítható lesz „a kormányszervek iránti teljes bizodalom".52 Beállított azután a Burgba számos tekintélyes
