Századok – 1996
Közlemények - Deák Ágnes: Eötvös József levele Trefort Ágostonhoz 1850 I/119
122 DEÁK ÁGNES közlekedésügyről írott cikkét juttassa el a laphoz.1 6 Mindenképp érthető tehát, ha Eötvös nagy reményeket fűzött az együttműködéshez, részben ezzel is magyarázva elhatározását, hogy a következő telet még Münchenben tölti. Hozzátehetjük ehhez azt is, hogy a hazatért Trefort a magyarországi elvbarátok körében is bizonyára igyekezett a lap számára tudósítókat keresni, hiszen feleségéhez intézett 1850. szeptember 21-i levelében arról tudósít, hogy „Lukács Móric késznek nyilatkozott az Allgemeine Zeitung levelezőjének tisztét vállalni".17 Szalay László Alexander Fleglerhez írott levelei pedig bizonyítják, hogy legalábbis 1851 őszén Lukács Móricnak több cikke is megjelent a lap hasábjain.1 8 Az is igen figyelemre méltó adat, hogy a levél tanúbizonysága szerint Eötvös számított arra, hogy sajtókampányához a lipcsei és kölni politikai lapokban Szalay László is csatlakozik majd. Tudjuk, ők ketten személyesen is találkoztak Eötvös emigrációban töltött hónapjai során. Gyulai Pál igen megindítóan úja le ezt az eseményt: „Midőn a forradalom lezúgott, s magába temette az ezredéves magyar alkotmányt, szívét kimondhatatlan fájdalom töltötte el. Régi barátja, pálya és elvtársa, Szalay, hasonló búskomolyságban szenvedett. Ott találkoztak a zürichi tó partján, s megtörve, elvénülve borultak egymás kaijába, mert nem az idő vénít, hanem élményeink. Vigasztalták egymást."19 Az itt közlésre kerülő levél azonban egyáltalán nem erősíti meg az „elvénült", „megtört" vagy akárcsak a politikától elforduló — a szakirodalomban szinte egyöntetűen elfogadott — Eötvös képet. Igaz, Trefortnak beszámol arról, hogy elválásuk óta sok lelki gyötrelemben volt része, de kínzó önvizsgálata után korábbi gyengeségének és eredménytelenségének okát így jelöli meg: „...nem volt elegendő bizalmam nemzetem iránt, és szerencsétlen helyzetünkben oly ügyet kellett védelmeznem, amiről magam sem voltam teljesen meggyőződve. Most azonban, hogy a szilárdsághoz szükséges e két fő tulajdonsággal rendelkezem, melyek korábban hiányoztak belőlem, s ^ilyek a politika terén való előrehaladáshoz nélkülözhetetlenek, remélem, lesz elég kitartásom." De nemcsak a publicisztika jelentette Eötvös számára a Magyarországra való visszatérés után remélt politikai pályára való felkészülés terepét. A következőt íija szóban forgó levelében Trefortnak: ,A közeljövőre nézve elhatároztam, hogy a telet még itt töltöm, mégpedig azért, hogy művemet befejezhessem — és ha munkám, ahogy remélem, sikerül, és hazatérésemkor azzal a politikai pályán megalapozhatom hírnevemet, az jövőmre nézve nagy jelentőségű lesz." Ez az utalás minden bizonnyal az Uralkodó Eszmék első kötetére vonatkozhat, hiszen röpirata már márciusban megjelent. A későbbiekben az Uralkodó Eszmék megírásának fő motívumaként a pénzkeresetet jelölte meg, Szalaynak például 1854-ben, a mű második kötetének megjelenése után ezt írta: „... a legnevetségesebb az egésznél az; hogy a könyvet 49be n azért kezdtem irni hogy vele pénzt szerezzek."2 0 A kortársak azonban Bécsben és Pesten egyaránt már a Gleichberechtigung megjelenése után a lehetséges hivatalvállalásról suttogtak. A Hölgyfutár című lap például Hírharang rovatában több számában is így csipkelődik nem minden él nélkül a szállingózó hírek kapcsán: „Eötvös Józsefről hirlik, hogy a bécsi közoktatási ministerségnél osztályfőnökké fog kineveztetni. E hirt Pozsonyból Bécsbe irták, onnan Pestre jött, és igy igaz lehet" (1850. március 16.); „Eötvös József német
