Századok – 1996
Közlemények - Deák Ágnes: Eötvös József levele Trefort Ágostonhoz 1850 I/119
EÖTVÖS JÓZSEF LEVELE TREFORT ÁGOSTONHOZ, 1850 123 röpiratot adott ki az egyenjogúságról. Sokan dicsérik, s mondják, hogy szerzőnek fényes regényirói tehetsége csakugyan kétségbe vonhatlan" (1850. március 21.); „Eötvös József báróról ismét uj hir kering, most egyenesen ministerré teszik őt a bécsi lapok, de tárca nélkül, és ez legalább ildomos, mert mint magyar iró ugy sem igen szerezhete tárcába valót" (1850. április 4.).21 E hírbeszédről megemlékezik apjához írt levelében Csengery Antal is: „Eötvös röpiratát Thurzó Miklós viendi le. Atadám neki már. Eötvös, ha hivatalt vállalna Austriában, az csak ministerség lehetne. Erről beszéltek is itt. Csak ő nem tud e szándékról semmit. О a nyarat Münchenhez közel a Würmsee mellett töltendi. Ott bérlett nyári lakást. Egy nagy munkán dolgozik, melyről úgy hiszem, hallottatok. Vagy csak a rossz hírek terjednek?"22 Ha Eötvös ugyan tényleg nem hallott is a híresztelésekről, az leveléből kiderül, hogy nagyon tudatosan készült politikusi pályájának újra felvételére. Ferenczi Zoltán szavaival élve, az Uralkodó Eszméket „mondhatni beköszöntőnek, melylyel nemzetét megajándékozta"2 3 — pontosításul hozzátehetjük azonban: mindenekelőtt a politikai életbe való beköszöntőnek szánta, s az a tény, hogy a mű kéziratát eredetileg német nyelven készítette el, sejteti, hogy elsősorban a birodalmi kormányzat köreinek figyelmét kívánta felhívni. Azt azonban nem tudjuk teljes bizonyossággal eldönteni, vajon a Magyarország közéletébe való visszatérést avagy a birodalmi kormányzat köreibe való bekerülést célozták-e tervei. Az ebben az időben született Trefort levelek már távolról sem ilyen derűlátóak, különösen szembeötlő ez, ha 1849 augusztusában íródott leveleivel vetjük ezt egybe. Trefort ugyanis 1849. nyár végén Magyarországra látogatott, hogy pénzt vigyen ki magával a további emigráns hónapokra, s felmérje a hazai viszonyokat. Feleségéhez írott leveleiben, melyek tehát még a nagy megtorlási hullám előtt születtek, kifejtette, hogy a helyzet szomorú bár, de nem oly rossz, mint ahogy azt várta, s beszámolóiban mindenekelőtt a megrázkódtatásnak a magyar társadalomra gyakorolt kijózanító hatását emelte ki, s reményeinek adott hangot.24 Az 1850-es hazatérésükkor tapasztaltakra 1856--59 között íródott önéletrajzi feljegyzéseiben a következőképp emlékezik vissza: ,A szellemet távolról sem nyomták anynyira el, mint most, ígéret volt a közállapotok visszaállítására, s a szabad vélemény kinyilvánításának lehetővé tételére. A márciusi diplomában25 foglaltakat félelmetesnek állították be, noha a szabadság végső maradékát annak lehet köszönni! Az emberek abban a hitben éltek, hogyha az megszűnne, rögtön a március előtti magyar állam visszaállítása történne meg. Az emberek végül is keservesen csalódtak."2 6 1850 szeptemberében íródott leveleiből azonban némiképp más kép bontakozik ki2 7 Már szeptember 18-án Bécsből beszámol arról, hogy olvasta a Magyarország újjászervezéséről kiadott rendeletet, melyet „szerencsétlen műnek" („ein unglückliches Product") minősít. Majd két nappal később, még mindig Bécsből így összegzi a politikai klímáról szerzett benyomásait: „Politikáról csak annyit, hogy az adminisztratív centralizáció és az abszolutizmus teljes győzelmet aratott — hosszú-hosszú időre." („Ueber Politik nur so viel daß die Administrative Centralisation und der Absolutismus den vollsten Sieg davon getragen haben — auf lange-lange Zeit.") Pestről írott első levelében szomorúságról és felindultságról panaszkodik, szeptember 26-án pedig így nyilatkozik: ,Az itteni élet teljesen ostoba — az emberek ízetlenebbek, mint valaha. Ha nem lennél nekem Te és a
