Századok – 1996
Közlemények - Deák Ágnes: Eötvös József levele Trefort Ágostonhoz 1850 I/119
EÖTVÖS JÓZSEF LEVELE TREFORT ÁGOSTONHOZ, 1850 121 chia vagy köztársaság elméleti problémáját vitatja meg Treforttal levelében, de pontosan vázolja politikai-publicisztikai terveit is. Igen érdekes az az eszmefuttatás, melyet Eötvös a levél elején a monarchikus és a köztársasági államforma teoretikus és gyakorlati értékeléséről kifejt. E szerint Eötvös — a monarchia teóriájának elszánt védelmezőjeként fellépő Trefort ellenében — vallja: az alkotmányos monarchia természetéből adódóan előbb vagy utóbb köztársasággá alakul. Abban viszont egyetértenek, hogy ez a jelenre nézve csak teoretikus lehetőség, sőt nem is kívánatos, hiszen „annak helye — úja Eötvös —, akit a republikanizmus arra indítana, hogy most [sajnos, a kéziratból nem tűnik ki, hogy a szövegben szereplő kiemelések a levél eredeti szövegében is megtalálhatók voltak-e, avagy a fordító jelzései] az osztrák monarchiában a köztársaság mellett agitáljon, inkább a bolondokháza, mint a parlament lenne". A levél újabb bizonyítékokat szolgáltat Eötvösnek az Allgemeine Zeitunghoz fűződő viszonyára vonatkozóan, s megerősítheti Gángó Gábor sejtését, aki az újság 1850. október 16-i számában Ungarn und seine Bestimmung címmel megjelent írás szerzőjét Eötvösben vélte felfedezni.12 Eötvös beszámol a lap szerkesztőjével, Gustav Kolbbal folytatott tárgyalásáról, aki — mint Eötvös állítja — „lapját, amennyiben a körülmények azt engedik, az osztrák kérdéseket illetően Eötvös rendelkezésére kész bocsátani", ami nem jelentene kevesebbet, mint Eötvös cikkeinek közlését s minden Eötvös irányával ellenkező írás — a közvetlenül az osztrák követségtől származó közlemények kivételével — elutasítását. Ez nagy befolyást biztosíthatott volna Eötvös számára, nemcsak a nyugat-európai közvélemény formálásában, de az Osztrák Császárságon belül is, hiszen az Allgemeine Zeitung volt a birodalmi kormányzat által is megtűrt, legolvasottabb külföldi politikai lap az osztrák birodalmon belül már az 1840-es években is. Gyulai Pál így emlékezik vissza ezekre az időkre: „... Magyarországon más külföldi politikai lapot nem is olvashatott a közönség, mert a kormány csak ennek engedélyezte a postaszállítást, s legfeljebb egy-egy előkelő casino vagy egyén kedvéért tett kivételt az általános szabály alól. Bécsnek még nem volt politikai hírlapirodalma, s a magyar lapok szerkesztői leginkább az Allgemeine Zeitunghói merítették külföldi híreiket; ... Az Allgemeine Zeitung a kormány pártfogását azzal hálálta meg, hogy kímélettel viseltetett a monarchia ügyei iránt, s örömest közölte a Metternich sajtóirodájában készült értesítéseket, melyek nemigen kedvező színben tüntették föl a magyar viszonyokat, s még a ferdítéstől sem riadtak vissza."13 Hogy a magyar közvélemény egy része milyen érzelmeket táplált a lap irányában, felvillantja Tóth Lőrinc útinaplójának néhány sora, aki Augsburgban járva „a magyar elleni szennyes és alaptalan rágalmak koholóit vagy legalább készséges trombitásait"14 említi. Nem véletlen ugyanakkor, hogy a liberális reformmozgalom egyes magyar hívei már ekkor is kapcsolatok kiépítésére törekedtek a befolyásos lap szerkesztőségével, felhasználva erre a személyes találkozás lehetőségét is nyugat-európai utazásuk alkalmával, ahogy ez például Pulszky Ferenc vagy Irinyi József esetében történt. Lukács Móric Pulszky példáján fellelkesülve felajánlotta szolgálatait a szerkesztőségnek, s 1843. április és 1844. november között havonta 2-3 cikket küldött számukra.15 Arról is van adatunk, hogy Trefort 1848 februáijában Széchenyi Istvánt kéri, hogy — mivel neki nincs kapcsolata a szerkesztőséggel — a
