Századok – 1996
Közlemények - Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211
1220 MOLNÁR ANDRÁS Ha az adó évenkénti kivetésének és beszedésének részletei nem is, de végöszszegei nyomon követhetők a főadószedői számadások alapján. A főszámvevő évente bevételként könyvelte el a tárgyévi kivetés összegét ugyanügy, mint az előző évben be nem fizetett hátralékot, majd a bevételek és kiadások összesítésénél a tartozást hiányként szerepeltette (a „kiléptetések" rovatban). A tervezett bevétel és a hiány különbsége jelentette a tényleges bevételt. Zala megye önként adózó nemesi javaira évente az alábbi mennyiségű adót vetettek ki, ill. az alábbiak szerint történt a tényleges adófizetés14 : 3. táblázat Adóév tervezett bevétel (kivetett adó) tartozás, halmozódó hátralék tényleges adófizetés Adóév forint krajcár forint krajcár forint krajcár 1844/45 4419 18 3/8 2888 25 6/8 1230 52 5/8 1845/46 4220 7 7/8 4401 17 3/8 2707 16 2/8 1846/47 3046 26 3/8 6222 22 7/8 1225 20 7/8 1847/48 3157 14 6/8 8277 11 3/8 1102 26 2/8 Összesítve 14.543 7 3/8 8277 11 3/8 6265 56 - 1 Látható, hogy 1847-re számottevően csökkent a kivetett adó összege. Ennek pontos okát nem ismeijük, csupán feltételezhető, hogy vagy tisztviselői mulasztásról van szó (hiányosan írták össze az adózó nemesi javakat), vagy ténylegesen csökkent az adóalap, ami leginkább birtokeladásokkal magyarázható, miután nem tudunk róla, hogy hivatalosan bárki is visszalépett volna az adózástól. (A lövői járás 1847-es adóalap-összeírásából kiderül: az adókulcs nem változott.) Zala megye házipénztárának tervezett bevételei 1845 és 1848 között 206.600 ft-tól 281.617 forintig mozogtak. Ehhez képest az önkéntes nemesi adózókra kivetett adó — négyéves átlagban — alig haladta meg a tervezett bevételek 1,5 %-át. A megye költségvetésében tehát még akkor sem képviselt volna jelentős tételt az önkéntes nemesi adó, ha azt pontosan be is fizetik. Ez pedig korántsem történt meg. Az első évben mindössze a kivetett adó 30 %-át lehetett tényleges bevételként elkönyvelni. „Ezen első évi nevezetes tartozás korántsem annak tulajdonítható, mintha az önkéntes ajánlók a fizetésben hanyagok lettek volna, hanem mivel ezen ajánlatot még csak 1845. évi augusztus 18-i közgyülekezetben (de úgy, hogy már 1844. évi első novemberben kezdetét vegye) állapítván meg, míg illető járásbeli fő- és alszolgabíró urak az ajánlók birtokait összeírván, azokra a járandó adót kivetették, a katonai év lefolyt, és így a számadásoknak berekesztésével az ezen évre fizetett önkéntes adó is a jövő évi számadásba vezettetett" - próbálta megmagyarázni a cseppet sem lelkesítő kivitelezést később a megye főszámvevője (aki egyébként maga is adózott).1 5 1846-ban befizették ugyan az az évre esedékes adó 64 %-át, de ennek hátraléka és az előző évről maradt tartozás összege máj' meghaladta az 1846. évi adókivetés összegét. A hátralék 1847-ben több mint duplája lett az az évi adónak, így 1848 novemberéig (az önkéntes adózás megszűntéig) összesen csupán 43 %-át fizették be az addig kivetett adónak. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a tervezett bevételhez képest a házipénztárnak amúgy is volt
