Századok – 1996

Közlemények - Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211

ZALA MEGYE ÖNKÉNTES ADÓZÓI (1845-1848) 1217 bornak, aki e kérdésről személyesen is véleményt cserélhetett Deákkal, amikor április elején Pesten találkoztak.8 A március 4-én kinevezett választmány a soron következő, május 26-án kezdődő közgyűlés idején ült össze. Május 27-től kezdődően „több ideig" tanácskoztak, és — vélhetően Deák tanácsára — arra az álláspontra helyezkedtek, hogy mivel a zalai nemesi birtokok legnagyobb része még nincs hitelesen felmérve, nem tudnak más alkalmasabb adókivetési kulcsot találni annál, mint amelyet az országos választmány az ország közszükségeire ajánlandó összegnek az egyes megyék közötti felosztására alkalmazott. Azt indítványozta tehát a zalai választmány is, hogy a megye házipénztárába fizetendő évenkénti adómennyiségből a katonai veszteségi (katonai elszállásolási és élelmezési költségek) rovatnak levonása után fennmaradó összeget a megye kiterjedéséhez képest holdszám szerint osszák fel, és amennyi ezen összegből egy-egy holdra esik, azt tartozzanak az önkéntes adózók évenként mint rendes adót a megye házipénztárába a birtokukban lévő nemesi javak után befizetni. A választmány javasolta, hogy a közgyűlés utasítsa a megye tisztviselőit, miszerint írják össze az önkéntes fizetést vállalók névjegyzéke nyomán az adóalapnak tekinthető nemesi birtokokat; szántóföldeket, réteket, szőlőket, erdőket és legelőket. A választmány meggyőződése szerint „az örök igazságnál fogva" vállalták el az illetők a beligazgatási költségek birtokarányos fizetését, ezért az adózók, amennyiben nem tudnak hiteles felméréseket előmutatni, birtokuk mennyiségét és kiterjedését lelkiismeretük szerint, „tiszta lélekkel, s nyílt kebellel" vallják be. Miután az adózást vállalók névsorában számosan akadnak olyanok is, akik nem rendelkeznek Zalában nemesi birtokkal, és tőkéjük kamataiból, hivatali fizetésből, vagy pedig bizonyos, évenként meghatározott pénzöszszegből éltek, őnekik „igaz lelkiismeretük szerint" nyilatkozniuk kell, hogy évente mekkora összeget kívánnak fizetni - ezt kellene rögzíteni az összeírásokban. Az adóalapok és konkrét adóösszegek bevallásának így elkészített összeírásait mutassák be a választmánynak, hogy az majd intézkedni tudjon az adókivetésről, vagy ha a körülmények ezt szükségessé tennék, a birtokok eltérő minőségéből fakadó aránytalanságok kiküszöböléséről. A választmány javaslatait még a májusi közgyűlés utolsó napjaiban jóváhagyták, és utasították a főszolgabírákat az összeírások elvégzésére, azzal a kikötéssel, hogy megbízatásukat augusztus elsejéig teljesítsék. Kimondták, hogy az adó beszedését a következő, augusztus 18-ra meghirdetett közgyűlésen kívánják elrendelni, ezért addig a választmány készítse el az adókivetés pontos kulcsát, a számvevői hivatal pedig dolgozza ki az adó felosztását. 9 Amikor az alispán által vezetett megyei választmány augusztus elején kézbe vette az addig elkészített összeírásokat, mindenekelőtt az adó kulcsának meghatározását látta szükségesnek. Miután a beligazgatási költségek viseléséhez nem járult hozzá a megye nemességének egésze, és az adózást vállalók birtokai sincsenek nagyrészt hitelesen felmérve — szögezte le a választmány — más célszerű és megbízhatóbb adókulcsot nem tudnak találni, mint a megye egész kiterjedését alapul venni, és mivel a megye egész területe mintegy 100 négyzetmérföldet, vagyis 1.333.333 holdat tesz ki, ebből a hasznavehetetlen területeket leszámítva, a hasznavehető egymillió hold földre holdszám szerint felosztani a háziadónak