Századok – 1996
Közlemények - Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211
1218 MOLNÁR ANDRÁS azon részét, amely a katonai veszteségek levonásán tűi marad. Igaz ugyan, hogy eszerint a soványabb földek után ugyanannyit adóznának, mint a jobbak után, de e csekély különbséget másképp nem lehetne korrigálni, csak akkor, ha a megye egész területét újra osztályoznák, ám ez a munka olyan sok fáradságba és költségbe kerülne, hogy azt távolról sem pótolná az a „csekély néhány ezer forintnyi adó", ami az önkéntes adózóktól ц házipénztárba be fog folyni. A fenti elvből kiindulva (a katonai veszteségek levonása után maradó) az évi háziadót, amely 87.000 pengőforintot tett ki, elosztották a megye 1.330.000 holdnyi hasznos területével. így egy holdra megközelítőleg 4 ezüstkrajcár adó esett volna, de mivel a szántóföldek, rétek és szőlők jobban jövedelmeznek mint az erdők és legelők, ezért abban állapodott meg a választmány, hogy az előbbiek, mint „valóságos járt [megművelt] földek" után holdanként 4 4/8 krajcárt, míg az utóbbiak után 3 6/8 krajcárt fizessenek az önkéntes adózók. Miután a véghezvitt összeírások 29.048 4/8 hold szántóföldet, rétet és szőlőt, valamint 20.178 2/8 hold erdőt és legelőt vettek számba, az önkéntes adózók birtokaira a fentiek szerint 3439 forint 47 6/8 krajcár adó esett. Hozzászámították ehhez a 458 forint 8 krajcárnyi felajánlást, amelyet az ingatlannal nem rendelkezők tettek, így összesen 3897 forint 55 6/8 krajcár adót kellett birtok aránylag (ill. a felajánlás arányában) az önkéntes zalai adózók között felosztani. (Az összeírások hiányosságainak pótlása után ez az összeg 4.414 forint 18 3/8 krajcárra nőtt.) Zala megye augusztus 18-i közgyűlése a választmány javaslatát jóváhagyta, és elrendelte az adó kivetését, ill. beszedését.10 A zalai nemesség ekkor életbeléptetett önkéntes adózása 1848 novemberéig tartott. A megye állandó bizottmányának december 4-i ülésén mondták ki, hogy miután 1848. november elsejétől a korábban adómentes osztály törvény szerint minden közterhekben a volt adózókkal közösen részesül, ennélfogva mindazok lekötelezése, akik a beligazgatási költségek viseléséhez önként járulásukat megajánlották, megszűntnek nyilváníttatik.1 1 Az önként vállalt adó kivetését illetően sajnos hiányosak az adataink. Birtokösszeírások a megye hat járása közül csupán a szántóiból és a lövőiből maradtak fenn, ám ezek még az adott járások területét sem fedik be, csupán egyes alszolgabírói vidékeket. A közgyűlési jegyzőkönyvek utalásaiból kitűnik, hogy az elvileg évenként megismételt összeírások már eredetileg is hiányosak voltak, meit sok esetben nem készültek el, vagy nem adták be őket időben. A kész összeírások jórészt az adószedőknél maradtak, és ugyanúgy nem kerültek be a megye levéltárába, mint a hiányzó adókivetési táblázatok. Az „önkéntes adózásról szóló járásonkénti részletes kivetést a számadó sohasem kapta kezére, de szorgalmatosabb kutatás után a levéltárban sem találta meg" - mérgelődött az 1846/47. évi számadás készítése közben a megye főszámvevője.1 2 Adókivetési kimutatás csupán az 1845/46. adóévből maradt fenn. A táblázat járásonként (azokon belül szolgabírói vidékenként) rögzítette az összeírt nemesi javak, valamint az utánuk és egyéb jövedelmek után fizetendő adó mennyiségét.13 Az 1846-ban készült adóalap összeírások a következőképpen vették számba a megye adózó nemesi birtokait (1200 négyszögöles magyar holdban):
