Századok – 1996

Közlemények - Pajkossy Gábor: Kölcsey követi lemondásának történetéhez V/1191

KÖLCSEY KÖVETI LEMONDÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 1207 20

Wesseéámyi: Napló, 1835. május 2. (Wesselényi Ragályi Tamás megjegyzéseire reagált) és 1834. december 9. (MOL Filmtár, 5495. d.); MKanc. ein. 1835:36. (Kende és Kovács Sándor december 9-i beszámolója Vécsey főispánnak, mindkettő német fordításban). 21

Wesselényi: Napló, 1834. december 9. MOL Filmtár 5495. d. 22

Trócsányi: i. m. 272. Beszédének gondolatmenetét Wesselényi minden bizonnyal utólag írta le. Másolatai: 1. MOL Wesselényi-család. (P 702) 5. es. VA 666) (Vörös Antal sk. másolata, Wesselényi által javítva); 2. Uo. 6. es. (VA 681) 34-37.; 3. OSzKKt. Quart. Hung. 1062. Romlott szövegű, hiányos másolat alapján kiadva: Nedeczky István: Deák. A képviseleti alkotmány megalapítása. Bp., 1876. 99-103. 23

A beszéd (és az Uray Bálint vádjára adott válasz) abban a formában ismeretes, ahogyan azt Wesselényi „még tisztán emlékezvén, nemsokára a gyűlés után" leírta. (Wesselényi — Kölcseynek, 1835. március 2. (A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye, Szemere-tár. XIV 87.) Az eredetit nem ismeijük; Vörös Antal sk. másolata, a báró javításaival: MOL Wesselényi-család (P 702) 5. es. (VA 666). Számos másolat ismeretes, az általam ismert legkorábbi (OSzKKt. Quart. Hung. 10. 91r-93r (Kecskeméti Csapó Dániel másolata) és Quart. Hung. 1514. II. 74r-75v (Pulszky Ferenc másolata) 1835. márciusában készültek. Első kiadása: Toldy István: A magyar politikai szónoklat kézikönyve ... Pest, 1866. П. 371-372.; további közlések, hetedik alkalommal, és eddig utoljára Kardos Samu (1905) tette közzé. 24

KFÖM П. 165. (Kölcsey búcsúbeszéde, 1835. február 9.); [...1 1832-ik esztendőben karácson havának 16-ik napjára rendeltetett magyar ország gyűlésének jegyző könyve. IX. Pozsony, 1835. 474. (Patay Sámuel felszólalása); OSzKKt. Quart. Hung. 1514. II. 63r. és Szabó G. Zoltán: Kölcsey és az országgyűlési ifjak. In: Kölcsey Társaság. Társasági Füzetek 1. Szerk. Csorba Sándor. Fehérgyarmat, 1988. 42. (Pulszky Ferenc naplója, 1835. január 13.); KLÖM IV 188. (Patay bejelentése). 25

KFÖM II. 163. (Kölcsey 1834. november 10-i beszéde); OSzKKt. Quart. Hung. 1514. II. 62r-63r. Pulszky feljegyzéséből részleteket idéz: Szabó G. Zoltán: i. m. (1988) 40. 26

OSzKKt. 1041. 22. (Wesselényi — Beöthy Ödönnek, 1838. február 10.: „Hihető, hogy a fiscus által idézett constructio azon levélből [t. i. Csanády István leveléből] van kiírva vagy egybetoldva"); MOL Regnikoláris levéltár. Archívum secretum archiducis palatini Josephi. (N 22) Politiam [...] spectantia (a továbbiakban: JN:Titk. pol.) 1834:306; Jakab Elek (s. а. г.): Wesselényi Miklós hűtlenségi bünpere. Kolozsvár; 1876. II. 258. (Csanády István — Cs. Ferencnek, 1834. december 11.); KFlevKZs 159., 153-154. (Kende — Kölcseynek, 1834. december 27., Kölcsey — Kendének, 1834. szeptember [december!] 27. a két — itt egymástól elszakított — levél összetartozására Taxner-Tóth: i. m. (1990) 96.1. 47. jegyzet) és MOL Kane. ein. 1835:91. (Kende — József nádornak, 1834. december 28., a jelentés szövegezése — Kölcsey „casuali quorumdam interpellatione turbatum dixisse, se non tantum suo lubitu sed scientibus et conscientibus collega suo et quibusdam aliis amicis (qui relate nominatim ad art. V urbarialem partes oppositionis tuebantur) venisse adeoque petere, ut verba sua exaudiantur: Recordor adhuc, eum praeter superius dicta tali circiter phrasi in flumine orationis aliquando usum fuisse: Könyörgök a tekintetes Rendeknek az oppositio nevében is, quae loquendi formula omnibus fere Unguis communis intensitatem petitionis tantum denotare videbatur." — az általam kiemelt részben a Kölcseyét követi); Uo. (József nádor — Reviczkynek, 1835. január 7.); JN:Titk. Pol. 1835:41, 54. (Beöthy Sándor királyi jogügyigazgató — József nádornak, 1835.- február 11. és 22. előtt); Kanc. ein. 1835:150. (Reviczky — Beöthy Sándornak, 1835. január 14.) 27

Trócsányi: i. m. 274-276. (Ravaszdy visszahívásának megakadályozására ld. MKanc. ein. 1834:1916, 1982^ 1993, 2025, 2030, 2084, 2085, 2103); KFlevKZs 159-161. (Kölcsey — Kendének, 1835. január 12.); Kölcsey esetleges újraválasztására: MKanc. ein. 1834:2225, 1835:17, 73, 87, 134, 610, 827 (Békés); 1934:2240, 1835:29, 73, 86, 147, (Szabolcs), 1835: 115, 182, 224, 265, 297, 360, 385, 472, 541, 554, 1064, 1331 (Ung); 1835 : 705 (Zemplén), vö. Taxner-Tóth Ernő: Kölcsey és a magyar világ. Bp., 1993. 288. 1. 184. jegyzet; Kölcsey titoknokká választása: Kanc. ein. 1835:20, 62, 120, 131, 135 (Reviczky 1835. január 10. felségelőteijesztése, az idézet innen), 214, 247, 1667, vö. Taxner-Tóth: i. m. (1993) 290-293. — A kormányzat élénk érdeklődést tanúsított az ellenzék terve iránt (vö. Zarka János Vas megyei követ — Vörösmartynak, 1835. január 5. Vörösmarty Mihály Összes Művei. 18. Levelezés II. S. a. r. Brisits Frigyes. Bp., 1965. 80-81.) is, hogy Kölcseynek és Eötvösnek emlékérmet készíttetnek. (MKanc. ein. 1835: 57, 102, 230, 256, 280, 326, 375; MKanc. ein. titk. 1835:20) Reviczky, akinek Mérey Sándor 1835. február 17-én jelentette, hogy Kölcsey Pesten előző napi elutasításáig modellt ült Anton Einslének, s portréját Bajza az Aurórában meg kívánja jelentetni, utóbbiban annak bizonyítékát látta, hogy „dieser Almanach [...] sich zum Vertreter und