Századok – 1996

Közlemények - Pajkossy Gábor: Kölcsey követi lemondásának történetéhez V/1191

1204 PAJKOSSY GÁBOR elejétől fogva választott pályán változatlan maradván: a kérdés alatti elveket (mint e hónap 18-dikán költ hivatalos jelentésünkben a Tekintetes Rendeknek bejelenteni el nem múlattuk) még egyszer győzedelemmel kiküszdeni segítettük. Midőn a Tekintetes Rendek a királyi választ elfogadták, még akkor nem lehetett tudniok, hogy a képviselő Tábla a maga előbbi értelmét ezúttal is megtartotta;38 s a válasz elfogadását nem tulajdoníthatjuk egyébnek azon kívánságnál, hogy a kormány és ország közti egyezkedés hamarabb megkészüljön. E kívánság teljesedését a Karok és Rendek állhatatos megmaradása úgy is meg nem engedvén: már most nincs egyéb hátra, hanem a Tekintetes Rendeket tartozó tisztelettel megkérnünk, hogy a kormány és a Karok és Rendek közt fennforgó vitatásban, a Karok tábláját, mint az ország képviselőjét, elhagyni ne kívánkozzanak. Mi leszen belőlünk, ha saját küldőink vonják meg tőlünk pártfogásokat? Mi leszen belölünk, ha évekig tartott állhatatosság után saját küldőink fogják parancsolni, hogy nehezen kivívott elveinkről lemondjunk? Mi leszen belőlünk, ha az oppositiónak saját küldőink kívánságára kell elsúlyedni, s a kormánypárt intéseit némán követni? Nem, a Tekintetes Rendek nem fogják a nemzet képviselőjit, nem fogják saját követeiket elhagyni! Ezt reméljük, ezt hisszük mi; s bizodalommal ujitjuk még egyszer könyörgésünket, mellyet ez alázatos előterjesztésben a Tekintetes Rendeknek benyújtani nem csak merészeltünk, de az egész haza iránt tartozó szent kötelességnek ismertünk. Kölcsey sk. fogalmazványa. MTAKKt. Jogt. Ogy. ívrét. 2. III. 27. 2. 1834. november 25., Pozsony Kölcsey Ferenc és Eötvös Mihály lemondása követi tisztségéről [Tekintetes Rendek!]3

9 Azon pótló útasítás, mellyet a Tekintetes Rendek mult November hónap 10-dikén az úrbéri törvényczikkelyekre nézve hozni méltóztattak, szíveink meggyőződésével s ezen meggyőződésen épült országgyűlési viseletünkkel egyenes ellenkezésben állván: azon gyötrelmes helyzetben vagyunk tétetve, hogy ha a Tekintetes Rendek útasítását követjük, saját lelkiismeretünkön kell erőszakot tennünk; ha pedig meggyőződésünk mellett maradunk, a Tekintetes Rendeknek esküdött hívségünket szegjük meg. E kétséggel teljes helyzetben nincs más mód, mint azon esetre, ha a Tekintetes Rendek a felebb tisztelt útasítás teljesítése alol benünket felmenteni nem méltóztatnak: megköszönni a reánk ruházott szép bizodalmat, s képviselői pályánkról leszállani. Midőn ezen sorok a Tekintetes Rendeknek alázatosan benyujtatnak, fogadják el tőlünk mély tisztelettel tölt köszönetünket azon megbecsülhetlen bizodalomért, mellyet két év lefolyta alatt birni szerencsések valánk; mi részünkről mindég önérzéssel fogunk visszaemlékezni az időre, melly alatt a Tekintetes Rendek képét, az egész Haza színe előtt viselni boldogok valánk. Éljenek szerencsésen a Tekintetes Rendek; Isten virágoztassa e nemes Megyét, mellyet jó és bal sorsban örökre szeretett Hazánknak vallandunk. Mély tisztelettel kegyeikbe ajánlottak maradván [a Tekintetes Rendeknek