Századok – 1996

Közlemények - Pajkossy Gábor: Kölcsey követi lemondásának történetéhez V/1191

1202 PAJKOSSY GÁBOR Hogy a birtokos nemesség a maga nyolczszázados szabad eladhatási jusában épen most gátoltassék, az annyival veszedelmesebb; mert, ha az úrbéri czikkelyeket s a királyi választ általtekintjük, lehetetlen fájdalommal nem látnunk: miképen azokban sok homály, bizonytalanság, meg nem határozott szokásokra utalás s több eféle találkozik. E környülménnyel vessük össze azt, hogy az országgyűlési oppositio minden törekvése ellen is, a Helytartótanács bírósága az úrbéri ügyekben megállíttatott;33

s nyilván ki fog tetszeni, hogy a földesúr és jobbágy közti minden viszonyok a végrehajtó hatalom szabad tetszésétől fognak függeni. Ha már most a birtokos nemes a maga nyolcz század óta szabadon gyakorlott jusábol kiüttetik, s az V czikkely 2-dik szakaszában csak kimondott, nem pedig újon alkotott megváltási törvénnyel nem élhet: természetesen alatta marad azon terhes következéseknek, mellyek az úrbéri pörekben, az egész ország tapasztalása szerént, eddig is nem kevéssé terhelték. Annyival inkább, mert az úriszék általános eltörlését kivívni nem lehetvén, a jobbágyok egymásközti pöreikben tartandó úriszékek (miknek fenntartását a nagy uradalmakkal bíró nemzetségek annyira akarják) a kisbirtoku nemességet egymás után épen úgy teendik semmivé: mint az örökös megváltásokból nyerendő summák felemelhetnék.34

S ez utolsó méginkább kiviláglik, ha meggondoljuk; miképen csak az örökös megváltás az a mód, melly szerént a földesúr, midőn a jobbágytelket a szolgálat alol felmenti, és e felmentésért sokkal nagyobb summákat nyerhet, mint mostani környülmények közt a majorságbirtokért; egyszersmind majorságait s királyi haszonvételeit megtarthatja, s azokon eddig nem lehetséges javításokat eszközölhet. Alig van valami, amiben mind a földesúr, mind a jobbágy érdekei úgy párosulva lennének: mint a kérdésben forgó törvényben. Mert ha a földesúri jusok fennmaradása, ha az úrbéri törvények állapota s a birtok becsének lehető felemelkedése az örökös megváltásról szolló czikkelyt a földesúrnak kívánatossá teszik: nem szükség magyarázni, hogy a jobbágyra nézve örvendetesbet tenni nem lehet. S itt bátrak vagyunk említésbe hozni, hogy e kérdés alkalmával, nemcsak adózó jobbágyokrol vagyon szó, hanem, hogy az egész országban s nevezetesen a Tekintetes Rendek megyéjében több ezer nemes háznépek vágynák, kik földesúri hatalom alatt levő telken laknak. Mellyik família az, bár most még olly gazdag és ragyogó legyen is, melly bizonyos lehetne benne, hogy tagjai egyszer- akkor- el nem szegényednek, s nem lesznek kénytelenek jobbágytelken keresni nyughelyet? Az illyeneknek sorsa az adózó néppel egy; s már most annyival inkább, mert a tiszai, kevesebb számú megyék törekedése ellen is, adó alá rendeltettek.35

Ezen adó alá rendelést készen elfogadák az ország főrendei, készen elfogadá a kormány Az adózás alol semmi igyekezet őket többé fel nem mentheti. Lehetséges-e már most, Tekintetes Rendek, ezen reájok nézve minden bizonnyal kedvetlen állapotot még azzal is tetéznünk, hogy a földesúri terhek alol lehető kimenekedést előttek bezárjuk? Ezen jobbágytelkeken lakó nemesség és az adózó nép az, melly az országlegnehezebb terheit viselni fogja. Könyörgünk a Tekintetes Rendeknek, ne tiltsák meg nékik a módot, melly különben is a földesúr jóakaratától van felfüggesztve, s mellynek haszna a földesúrra is kiárad — hogy magokat tulajdonbírásra felemelhessék. Mert ha a kérdéses örökös megváltás a százados szokás elleném megtiltatik: mit használna a capacitás is akár az adózónak (kinek számára azt még