Századok – 1996

Közlemények - Pajkossy Gábor: Kölcsey követi lemondásának történetéhez V/1191

KÖLCSEY KÖVETI LEMONDÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 1201 felállítását tartottuk szükségesnek, amit későbben maga a királyi válasz is elfogadott.2

9

Azonban mind akkor, mikor az időszak elvét a Karok és Rendek táblájánál előszer vitattuk; mind akkor, mikor a királyi válasz értelmünket elfogadta: minoritásban maradtunk, sem a Karok és Rendek, sem a főrendi tábla az időszak elfogadásához nem hajolván. E kérdés már most csak úgy jöhet ismét tanácskozás alá, ha a kormány az időszakhoz továbbá is ragaszkodni fog; s az irtás czikkelyét másodszor is visszaküldendő Azon esetre, ha ez megtörténnék, bátrak vagyunk a Tekintetes Rendeket a czikkely homályos voltára figyelmeztetni; mindenesetre azt teendők, amit a Tekintetes Rendek bölcsesége erészben parancsolni fog. A IV czikkely 6-dik pontjára nézve, engedjék meg a Tekintetes Rendek alázatosan megjegyeznünk, hogy itt a királyi válasz az országos felírásnál a jobbágyra nézve lágyabb lévén:30

már az is elegendőnek látszik, ha az országos felírás tartalmát, melly mellett a Karok és Rendek újra megmaradtak, kivívhatjuk; s ugyanazért a pontnak még keményebbé tétele semmi esetben kivihető nem leszen. Amit midőn megjegyeznénk, egyszersmind kötelességünk szerént említésbe hozzuk, hogy a Tekintetes Rendeknek az engedetlen jobbágyok miatt támadt aggodalmát a VII-dik törvényczikkelynek az úrbéri vétségekről szolló, s a királyi válasz következésében újonnan készült 5. szakasza (mellyet az úrbéri törvényczikkelyek sorában már régebben bemutatni szerencsénk vala)31

bőv mértékben el fogja oszlatni. Az V törvényczikk 2-dik szakaszát, azaz a jobbágyi szolgálat alol lehető örökös megváltást illetőleg kénytelenek vagyunk bővebben kiterjeszkedni. E szakasz értelme ez: ha a földesúrnak tetszik, szabad lesz neki, a maga tulajdon telkére nézve az azon lakó jobbággyal örökösen felmentő egyezést tenni, mégpedig olly nagy summában, amiilyenben egymással megegyezhetnek, s a felsőség minden névvel nevezendő befolyása nélkül. így magyarázza ezt mind maga a törvényszerkezet, mind a Főrendekhez küldött legközelebbi üzenet. Hogy ezen törvény a földesúri jusoknak nemcsak nem árt, hanem inkább azoknak szabad gyakorlását a tulajdonnal való bánásban megerősíti: magában kitetszik. Ha e törvény a királyi válasz értelmében félrevettetnék: akkor a földesúr birtoka minden becsétől általán fogva megfosztatnék. Méltóztassanak a Tekintetes Rendek megemlékezni, hogy az úrbéri törvények első czikkelyében a telek haszonvételének szabad eladhatása a jobbágynak az ország által megengedtetett,3

2

s ezt a királyi válasz is helybenhagyta. Mi leszen már a földesúr jusaibol, ha a telek ugyan övének mondatik, de azt eladni csak a jobbágy bír hatalommal? Mi leszen a földesúr jószágának becséből, ha telkét eladnia nem leszen szabad, mégpedig annak, ki azt legnagyobb áron fogná megvenni? Mert hogy itt az örök megváltást az ősiség princípiuma ellenzené, annak nyolcz egész század tapasztalása ellent mond. Hány szabad királyi, hány kiváltságos városok vágynák az országban? Ezek mind az örökös megváltás útán állottak elő, s közöttök számtalanok vágynák, mellyek eredetileg nem a status javai, hanem nemes famíliák birtokai közé tartoztak. Az illyenek, midőn magokat megváltották, egyfelől az ország birtokosainak számát nevelvén, a nemzet és nemzeti alkotvány erősbedését eszközlék; másfelöl a földesuraknak olly tetemes tőkepénzeket nyújtottak, mellyeknek törvényes kamataik az eddig bevett jövedelmeket messze felülhaladták.